7 válasz erre a témára

[Muzolf]

Csodállkozom, hogy egyáltalán erre még nincs topic.

 

 

Előszónak, mi a fene a CK2 egyáltalán?

 

A számítógépes stratégiai játékok ismerői számára alighanem mond valamit a Crusader Kings 2 név, de a hírhedt Paradox kiadó üzleti modelljét megtestesítő pénznyelőről nem csoidálkoznék, ha szeminárokat tartanának róla üzletembereknek, hogyan nyúzzuk meg a rókát nem kétszer, nem háromszor, hanem 73-szor.  (Bevallom, nem vagyok benne biztos hogy ez a 73 mind fizetős DLC-volt, én csomagként vettem az egészet, de ennyi kieg van külön jelölve nálam.)

 

De a lényeg a játékmenet és a szinte végtelen lehetőségek agyament sztorikra amelyet generálhatunk.

 

 

Ízelítőnek álljon itt egy kép, s mellé egy magyarázat.

De előtte még egy felhívás: Figyelem, az adott szituációhoz nemhivatalos és NSFW modok, mint Luxuria Fantasia és Dark World Reborn is kellett. Alapból nincsenek vámpírok, vérfarkasok, és kitsune-ok a CK2-ben, az alap játék történelmileg hiteles, amennyire egy játék csak hiteles lehet. Bizonyos modokkal pedig történelmileg hiteles fantasy.

 

 

 CK2-wtf.png   1,18MB   0 Letöltések:

 

Az ott nem a kerakterem, az ott a karakterem egyik vazallusa, konkrétan Makó polgármestere, akiről a karakterem a koronázásán tudta meg hogy valójában vérfarkas, és a statjai szerint, egy nagyon vonzó vérfarkas.

 

Rövidebb kontextusnak, hogy tiszta legyen mi is merül fel a karim agyában épp. A karakterem Farkas Kamaj (Nem vicc, és nem volt megtervezve.) a Farkas dinasztia negyedik generációját képviseli. Magyarország királya, egy neves dinasztia folytatása, apja mellé adta az ország egyik legszebb leányát, mert megengedhették maguknak hatalmuk tetejében.

 

Őt azonban a gyönyörű felesége abszult nem érdekli, ahogy a hatalom se nagyon. Kamaj teljes idegroncs, aki ráadásnak vígaszt csak egy másik férfi karjaiban talált eddig, a két fia hivatalosan az övéi ugyan, s valóban az örökösei is. Valójában a féltestvérei, mindkettőt az apja csinálta a feleségének, s az efféle "atyai egyengetése az utadnak" nem újdonság ebben a családban.

 

Szóval teljesn érthető, hogy már tervezi miként válljon a Lilith szekta tagjává, hogy démoni csábítást tanuljon, hogy azt a nagyranőtt farkast "megsimogathassa".

 

 

A továbbiakban meg fogok osztani egy leírást arról mi is lényegében a CK2 azoknak, akik hallomásból sem ismerik, és egy tággabb kontextust a fentebbiről.

Szerkesztve Muzolf által: 20 május 2020 - 10:56

[Muzolf]

No akkor, böbennen is kifejteném mi a CK2 amit nem könnyű. Akik már ismerik a játékot, azoknak nem mondok újat.:

 

 

 

Lényegében egy történelmi dinasztiaszimulátorról van szó. Míg a legtöbb „stratégiai” játékban hadseregeket gyártunk, hogy a térképet a saját színünkre fessük. A Crusader Kings 2 (Mostantól „CK2”) -ben valóban stratégiai döntésekre van szükség, minden szinten, egészen addíg a pontig, hogy a nemességedből kikkel barátkozol, és kikkel mész vadászni, mert nem szeretnél úgy járni mint a magyar főnemesek egy jó része, akik halálának okaként aztán a gyanúsan gyakori „vaddisznóvadászat közben megsebesült” volt felróva a kronikájában.
A seregeinket sem a semmiből idézi meg egy épület (A bérelt zsoldosok már inkább, de érthető okokból nem váratják végig velünk amig a fél világon végigmasírozik egy sereg.), hanem vazalussainkat hívjuk hadba, és a parasztjaink kezébe nyomunk egy kihegyezett vasat, hogy hősies halált halhassanak országukért és családjaikért, s persze ambícióinkért. Ha seregeinket szétverik, vagy fél európán erőltetett menetben végigvonulunk velük, annak következményei vannak. Ahogy annak is, ha abba a hitbe ringgatnánk magunkat, hogy a háború a lényeg, s nem csupán egyike a rendelkezésünkre álló számolatlan eszköznek.

A Crusader Kings néve azt sugallaná, hogy kersztes hadjáratban részt venni az alfája és omegája mindennek, s a cél hogy  Orosznszivű Richárd mintájára kardot vonva rontsunk a mohamedán kutyákat elűzendő a szentföldről.
Ha ezt csináljuk, ne csodálkozzunk ha országunk közben romlásba dől, hazatérve a trónunkon találjuk valakit, aki az istennek és egyháznak tett szolgálatot egy kényelmes cellában töltött nyugdíaztatással köszönné meg, és sehol egy Robin Hood, aki visszaszerezné neked a koronát. Majd a dinasztiád is kihal veled, mert neked Jeruzsálem ostroma fontosabb volt, mint a feleségedet akár egyszer is meglátogatni, pedig jóapád - isten nyugosztalja -  vért izzadott, hogy összehozza neked azt a házasságot amely alapján az unokái igényt tarhattak volna a francia trónra is.


Ez a fizetetlen reklám helye volt, most akkor egy oldalnyi szöveg után rátérnék a lényegre. Hogy egy mondatban összefoglaljam az iméntit. A CK2 vagy egy évtizednyi foltozgatás után, egy hihetetlenül komplex, realisztikus, történelmileg hiteles szimulációja a középkornak, a 700-as évektől 1400 -ig. Természetesen én ezzel nem elégedtem meg, s mivel a hivatalos kiegészítők mellett számolatlan nemhivatalos, játékosok által készített módisítás létezik, nem tudtam megállni, hogy ne keressem meg azokat, amelyek különféle kultúrák mitólógiáját szőtték bele a dologba.

A végeredmény, egy „történelmileg hiteles” középkori világ, amelyben a vallások valódi természetfeletti hatalmakhoz könyörögnek segítségért, s különéle mitológiák lényei rejtőzködnek az ember elől, vagy épp közöttük.

 

 

A játékmechanikát magát nem tudnám leírni igazán. A legfeltűnőb nyilván a főtérkép és rajta a seregeket küldözgetése, de ha csak ennyi volna, akkor ez nem volna több mint egy béna elektromos verziója a risk-nek. Forráskezelés, urodalmunk fejlesztgetése, diplomácia, diplomácia hátba döfött késsel, örökés rendezgetése, törvénykezés kezelése, delegálni pozíciókat ahol döntsd el hogy neked mi a fontosabb, a család, a lojalitás, vagy hogy jól végzik a munkájat. Legtalálóbb a "management"-játék lenne leírni, de a lényeg veszik el, ha az ember úgy játszik vele, mint egy normál játékkal. Mert itt "nyerni" igazán nem lehet (Veszíteni annál inkább, nem olyan vicces mikor a pestis elviszi a karakterünket, a dinasziánk következő tagja pedig egy hatéves kölyök akit a fél udvar utál, és a kancellárunk a következő az öröklési sorban utánunk, ha "baleset" érne minket.), s kevés dolog teszi jobban tönkre a játékot, mint mikor mindent félretéve csak arra koncentrálunk, hogy a saját színünkre fessük a térképet.

[Muzolf]

Most pedig, ahogy ígértem, álljon itt a tágabb kotextus az eddig történekről az ízelítőben, azoknak akik szeretnek soha véget nem érő prológusokat olvasni.:

 

 

Kamaj dinasztiája, a Farkas-ház kezdődött Farkas Vazullal, akit mint a "nagy medve" ismertek. (Valami azt súgja más családnevet kellett volna adni a dinasztiának.) Vazul nagyfejedelem lényegében magyarország egyik alapítójának tekinthető. Bár nem ő alatta vált királysággá, s egy évszázaddal lemaradt a honfroglalásról, de jelen volt a pozsonyi csatánál, s Árpád Zolta lesérülése miatt ideiglenesen nagyfejdelem lett belőle. (S ezen a ponton törik meg a történelem, és kezdődik a sztorink egy alternatív világban, a valódi történelemben természetesen Árpád Zolta maradt a nagyfejedelem, és a fiától Taksonytól származott a teljes Árpád ház.)

 

Ez az ideiglenes nagyfejedelemség hamar állandóvá lett mikor a még szétszórt és egymással visaskodó fejdelemeket és törzseiket az uralma alá hajtotta, a riválisait elintézte, s a magyar törzsszövetség egész europás kalandozásait felváltotta a közvetlen szomszédaik célszerű terrorizálásával, és behódolásra kényszerítésével. Ebben annyira sikeres volt, hogy a korabeli pápa párszáz évvel előbb indítótta meg az első keresztes hadjáratot, bizáncot fenyegető mohamedánok helyett a közép európát fenyegető tengri magyarok ellen. Vazul a behódoltatott csatlósai, keleti szintén tengri szövetségesei, s magyar főerői segítségével aztán a földbe döngölte a keresztes hadakat, olyannyira, hogy a pápával még jóvétételt is fizettetett a keresztes háború csúfos bukásával.


Vazul ezzel nagyjából Árpád vezér mellé írta be magát a történelembe, bár arról már nem szólt a krónika, hogy egész életes hadakozása után, hatalma legtetejében, teljes depresszíióban tengette a végnapjait, s mikor a halál még a hatvanadik születésnapja után sem jött el érte, utolsó még élve maradt riválsai egyikét hívta ki párbajra, hogy aztán hagyja hogy levágják. Arról sem szól a krónikája, hogy a farkas dinaszta hanyatlásáért mennyiben felelős az örökési praktika, és családon belüli kegyetlenkedés amit kialakított. Az öröklési harcokat, és birtokai (Ami ezen a ponton fél magyarországot jelentette) szétforgácsolódását elkerülendő ugyanis egy vámpírt vett el feleségül (Amely aztán a fiának is felesége lett később.), ágyasaitól született kölykei közűl válaszotta ki aztán a neki tetszőt, akit elismert mint utódja. Ezen fiának egy keletről raszolgaként elhurcolt kitsune-t adott ágyasul, s amint megvolt az első fiú unoka, az ágyast visszavette tőle, saját használatra.


Nem csoda hát, hogy a farkas ház mentális gondokkal küzdő, egyre mélyebb fertőbe fulladó lefelé menő spirállá változott az elkövetkező generációkra. Kívülről nézve azonban rettentően sikeresnek bizonyultak.

 

Vazul visszavert egy keresztes hadjáratot és megerősítette az országát.

 

A fia Csongor, felismerve, hogy apja gyözelme csak odázta a dolgokat, megtérítette az országot a kereszténységre és hadjáratai fentartották csehország, a horvátok és a szerbek alárendelt státuszát, miközben szétverte a bolgár birodalmat. Arra senki sem emlékszik, hogy egész életében apja árnyéka vetült rá. Gyávának tartották, és sokan árulónak is, amiért megért a kereszténységre. Míg apja nyíltan állt ki a riválisaival, és akit nem ölt meg, azoktól kiharcolta a tiszteletüket. Csongor a sötétből machinált, ellenfeleit különféle balesetek érték. Hadseregei is akkor vonultak ki magyarország szomszédait behódoltatni, mikor azokat lázadás, vagy más ellenség is fenyegetett. Egy csatában szerzett sérülései után alig tudták összevarrni az arcát, maradék életében maszkot viselt, s többet nem ült lóra csatába indulva. Mindez csak elmélyítette a róla tartott nézeteket, miszerint egy pincék mélyén gonosz terveket szövögető rossz szellem. Bár jóval kevésbé volt véreskezű, nagyobb zsarnoknak tartották mint az apját. S fejedlemi körökben szokás volt a rosszalkodó gyerekeket vele ijesztegetni, hogy feljön a latrinán, és elviszi őket a zsákjában, az öregerdőbe sárkányok rabszolgájának.

 

Az ő fia, második Csongor, folytatta amit apja elkezdett, és a törzsi állapotokat felváltotta a feudális rendszer az uralma alatt. Jóval kevésbé volt erőszakos mint nagyapja, vagy a sötét árnyék mint az apja, helyette arról híresült el, hogyan terebélyesítette a családot. Sokáig rebesgették, hogy apja által különféle urak mellé adott leány féltestvéreit teherbe ejtette mindíg mikor azok elhagyták az udvart, hogy férjükhoz csatlakozzanak. S valóban, gyanúsan korán terhes lett minden diplomáciai házasságban eladott leány a farkas házból. De az nem volt kérdéses, hogy rájárt a saját udvaroncainak lányaira és feleségeire. S később ugyan senki nem tudta bizonyítani, de ő volt az, aki mikor elérték a fülét a pletykák, hogy a fia, Kamaj, a férfiakat szereti, a mellé adott feleséget "a biztonság kedvéért" kétszer is teherbe ejtette, alig pár évvel a halála előtt. A halálával pedig egyben véget ért magyarország uralma a régióban.


Mire Kamaj király lett, az egykori tízezres nagyfejedelmi had háromezres királyi sereggé csökkent, a sarcoltatott szomszédok közűl már csak csehország maradt behódolva. A királyt, aki generációs apai zsarnokoskodás eredménye volt, pedig jobban érdekelte az uralkodásánal, hogy vajon a vérfarkasnak valódi alakjában az emberéhez, vagy a farkaséhoz hasonlatos-e inkább ami a lába között találni.

Szerkesztve Muzolf által: 20 május 2020 - 12:26

[Muzolf]

Első Kamaj uralkodása mindenkit meglepett, sikeressége és időtartalmával is, ami azt illeti, későbbi krónikások sokat vitatkoztak azon, hogy uralkodása mikor keződött, és mikor ért véget, mert elviekben hatvanegy évesen érte a halál, de akkor az uralkodása kezdetének időpontja évtizedekkel a születése előttre tolódna. Abban azonban az egész keresztény világ - utólag legalábbis - megegyezett, hogy nála példásabb koronás uralkodó a korában nem élt. Nem egy hangzatos címmel illették, mint "az igazságos", "isten kardja" és "a harcos költő".

 

 

Ó, ha sejtették volna a tizedét is, sikerei okának, vagy hogy micsoda is volt Kamaj valójában.

 

 

 Kamaj the Warrior.png   1,47MB   0 Letöltések:

 

 

Mikor Kamaj hatalomra került, nem volt több egy szerencsétlen bábnál melynek bábjátékosa elejtette a zsinegeit halálában. Pletykák keringtek róla, hogy a férfiakat szereti, s ezek nem voltak teljesen alaptalanok. Két fia pedig valójában a féltestvérei voltak, akiket tulajdon apjának köszönhetett. Az apjának, aki alighanem valamiféle exotikus nemi betegségben halálozott el, de előtte még hátrahagyott neki vagy egy tucat testvért riválisnak, akik mind a trónra áhítoztak. Ráadásnak ezek csak a legitim fiútestvérek voltak, saját birtokokkal és haderővel. Aztán még ott volt kétszerannyi fattyú akik már csak a puszta megélhetés reményében is ott tolongtak az öröklési sorban.

 

Ha tehette volna, Kamaj alighanem lemond a tronról. Sokmindent el lehetett róla mondani azonban, azt, hogy ostoba lett volna, nem. Ha valaki más kerül a trónra, élve nem hagyhatták volna a jogos örököst, s akkor még csak a névleges hatalom sincs ami megvédje. Bár feleségével nem volt épp jóban, ami azt illeti, Jessika maguk közt nyíltan kifejezte undorát a férjével szemben, legalább arról meg lehetett győzni, hogy a gyerekei volnának a következőek akiket eltakarítanak az útból.  Ha mással nem is, ezzel Kamaj az oldalára tudta állítani, s Jessika tapasztalt diplomataként sokat segített. Kötelességből még az ágyában is meglátogatta többször, bár Kamaj helyesen sejtette, hogy az utána születő gyermkeiknek legfeljebb olyan felének volt ő az apja, de nem soká ezt a kölcsönt visszadta, alighanem a saját meglepetésre is.

 

Az ország hadareje ugyan jelentősen megcsappant, de magyarország ekkor is potenciális regionális nagyhatalomnak számított, s pusztán néhány jól irányzott fenyegetéssel ismét csatlósi sorba húzták csehországot, majd egy Lombardiával kötött szerződés pozícióját kihasználva ráterpeszkedhettek a balkára is, annak ellenére, hogy szerbia igencsak megerősödött, horvátország bekebelézésével. A külhoni sikerek és sarcpénzek szétosztása némi jóindulatot is szerzett Kamaj számára a nemesség köreiben. Csak épp eleget, hogy mikor a testvérei elkezdtek nyíltan is a trónra törni, arra ébredtek, hogy Kamaj erői a támogatóival együtt, bizony túlerőben vannak. Az eszesebb rokonai inkább csöndben próbálták eltenni láb alól a "kis mitugrász szodomitát", de a Budai vár biztonsága egyszeriben áthatolhatatlannak bizonyult, s Kamaj kémhálózata rémisztően hatékonnyá vált egyik napról a másikra.

 

Mindez köszönhető volt az új kémmesternek, egy Morrigan nevű hölgynek, akiről mindenféle pletykák keringtek. Bár ezen pletykák most egymással is harcba kerültek, hisz mindenki tudni vélte, hogy a király egy szodomita, s nem érdeklik a nők. Bár hogy Morrigan magába habarította a fél udvart, és az udvaroncok feleségei jobban tették ha rövid pórázon tartották a férjeiket, abban nem kétkedett senki.

Kivételesen a pletykák még csak meg sem közelítették a valóság pikantériáját. Morrigan ugyanis a lilith szekta küldötteként, még azért érkezett, hogy második Csongor új kapcsolata legyen a szektához. Jómaga pedig démoni ivadék volt, mi több, egy succubusz, a testi örömök, érzékiség, és csábítás megtestesítője. Kamaj maga is érdeklődött a társasághoz való csatlakozás iránt. A szekta végül is lemondott Kamajról, méltatlannak találták, és uralkodását rövid életűnek jósolták. Morrigan azonban nem tudta megállni, hogy ne próbálljon egy kemény diót feltörni. Holmi álszent püspököket csábítgatni oly unalmas volt, igazi nőt sosem látott szerzeteseket kitéríteni a hitükből oly kiszámítható.

Mikor nagy nehezen elérte, hogy Kamaj ágyba bújjon vele, az első olyan partnere akiért küzednie kellett, értékesebbnek tűnt az összes többinél, s volt elég befolyásra, és hatalomra kilátás Budán, hogy legyen miért maradnia. Nem volt nehéz meggyőznie aztán a szeretőjét, hogy cserélje le a kémmesterét őrá, aki számára az udvari intrika, árulás és kések a sötétben olyan dolgok, mint víz a halnak. Neki volt köszönhető, hogy az elkövetkező évtizedekben, nem volt lázadás vagy palotafforadalom, amiről Kamaj ne tudott volna előre. S nem volt gaztett, amire kémei ne derítettek volna fényt, hogy az igazságosság álcájat fenntartva lehessen megszabadulni riválisaitól egyenként. Így kapta az első hangaztosabb nevet is amivel illették, "Kamaj, az igazságos".

 

 

Az országot eztán még évtizedekig fenyegették visszatérő kalandorként második Csongor kölykei, mellette északi germán, keleti peleng rablóbandák, de még időnként az adriáról patraszálló muszlimok is átvágtak a balkánon.

De a lessan egyre stabilabb, egységesebb, erősebb és magasabb falakkal védett földön sok sikerre nem számíthattak.

 

A lombardiával való szerzödés hosszú életünek nem bizonyult, a német-római birodalom dél felé terjeszkedése miatt bajba keveredtek, s a folytonos újabb fenyegetések miatt magyarország nem tudott segíteni. Valahányszor elhagyta a király serege a nyugati határt, nem sokkal később követek lovagoltak utánuk, hogy térjenek vissza, mert Buda ostrom alatt, már megint!

A második keresztes had ami az Ibériát közben teljesen elfoglalt muszlimok ellen irányult sem járt sok sikerrel. Csupán kis segédcsapatot küldött Kamaj, azt is szétverték az ekkor még az olaszokkal hadakozó németek, akikkel hivatalosan hadban állt magyarország, bár addig egy kardcsapás nem történt a magyar és német fél közt. S mivel így sem magyarországról, sem a német-római birodalomból, de még itáliából se volt senki aki segítsen, a pusztán angol és francia erőket elverték a mohamedánok, akik még francia földre is hatoltak eztán.

 

 

Mindeközben a Budai udvarban Kamaj mind közűl a legrémesebb háború kereszttüzében taláta magát, két nő között, ahogy a felesége, Jessika és a szeretője, Morrigan egymás szemét akarták kikaparni, miután Kamaj elismerte Morrigan tőle lett egyik gyerekét örökösként.

E két tűz között, azonban hatalmát végre megszilárdíthatta, és nekikezdhetett az igazi munkájának. Bár a lilith szekta nem vette be, Morriganon keresztül egy rejtett világ fátyla lebbent fel előtte. S bár felesége és szeretője rángatták a pórázát két felé, most először érezte úgy, hogy kezébe került az irányítás. Bár majd húsz éve uralkodott, s korosodott már, ezzel még csak uralkodásának első harmada ért véget.

 

 

Folyt köv...

Szerkesztve Muzolf által: 22 május 2020 - 11:16

[Muzolf]

Hatalmának megszilárdítása után, Kamaj ismét az ország határain túlra vetette figyelmét.

 

 

1037 nyarán erdélyből és a délvidékről méretes seregek lépték át a bolgár határt. Zsoldosokkal, cseh és szerb segédcsapatokal kiegészítve, a magyar seregek, ahogy a tűz pusztítja el a tarlót, úgy rohanták le a Bolgár birodalmat, meg sem állva Dorostotumig, az akkori Bolgár fővárosig, hogy egy hősies csatában végre meghajlásra kényszerítsék azokat, akiket még a "Nagy Medvének", Vazulnak sem sikerült.

 

Legalábbis így emlékeztek meg a dologra a krónikások. A kevésbé elfogultak általában legalább annyit hozzátesznek, hogy persze a Bolgár birodalom százötven éves hanyatlás után, egykori területének a felével, vagy még annyival sem rendelkezett addigra. Kamaj apja és nagyapja nem egy hadjáratot vezett ellenük. Azóta pedig a folytonos Pecseng betörések gyengítették őket, ahogy a szerbekkel való vég nélküli határháborúk is.

 

Kamaj pontosan ezzel számolt, s ezért is sikerült a szerb csatlósait rábírnia, hogy kellő számban támogassák, annak ellenére, hogy csöppet elegük volt már a magyarországnak fizetett sarcból, A bolgár vezetést pedig azzal győzte meg, hogy tegyék le a fegyvert, hogy ugyanazt az szerződést ajánlotta nekik, mint magyarország többi csatlósának. Kamaj életében még sarcot fizetnek neki, részt vesznek a háborúiban, cserébe talán ő is viszont segít nekik, ha épp úgy tartja kedve, de mindenestre Kamaj halála után szabadok.

 

A bolgárok nem hittek a szerencséjükben. Kamaj ekkor már jócskán túl volt a negyvenen, és pletykák szerint nem örvendett ép jó egészségnek - Hogy ezeknek a pletykáknak a forrását nem ártott volna ellenőrizni, az csak később merült fel. - S persze elfogadták. Gondolták, úgy sem bjrja már sokáig az életet ez a hibbant vénember, de ha mégis, esetleg rá lehet segíteni.

 

 

Ha tudták volna meddig fizetik még azt a sarcot.

 

 

 

Kamaj még az öccsei folytonos lázongásai, a zűrzavaros korszakban kezdett sötét praktikákkal foglalkozni. Érdeklődésének egyik lényegi pontja a vérfarkasok voltak. Persze, mindenki tudni vélte, hogy a vérfarkasok léteznek, hogy mik is lényegében. De pár tanultabb ember segítségével hamar külön tudta választani, a mítoszt a népi hiedelemtől, a veszettség áldozatait az igazi vérfarkasoktól. Egy igazi vérfarkas trófeája továbbra is ott volna a trónteremben, természetesen ki más, mint apjának nagyapja, Vazul ejtette el. A hitetlenkedők átpreparált sima farkasnak hitték persze, de néhány preparátor és tudós igazolta a valódi mivoltát Kamaj számára.

S az ő kis saját titka volt, hogy látott még vérfarkast, nagyon is eleven példányt, nem is akárhol. Csák polgármestere az volt, az első élő amit látott. S igazából nem értette mások hogyan nem látták őket, nem fedezték fel sem őket, sem a más lényeket európa nemessége közt, egészen addíg, amíg évekkel később Morrigan mesélt neki a második látásról, amelyet valószínűleg anyjától örökölt, aki hiteles feljegyzések szerint maga is egy "ilyen lény", egy kitsune volt.

 

Azt személyes próbák nélkül is meg tudta állapítani a kutatásaivel, hogy a vérfarkasság terjedése sebek által badarság, ez alighanem a néphidelem keverése volt a veszettséggel. Igazából egyéb kutatásai mellett jutott el a megoldáshoz, szinte véletlenül. A csillagászat, az ezoterikus mágia és alkimia is foglalkoztatták. Alkimikus keverékek beszerzésekor jutott el egy recepthez ami jó pénzért adtak el neki, amely elviekben "a farkas szellemét hívta meg a fogyasztó testébe", igazából majdnem biztos volt benne hogy átverték. De végül is nem ez lett volna az első hatástalan, vagy pár kellemetlen a latrinán töltött órát okozó keverék. Meglepően ritka és drága anyagok kellettek hozzá, ami legalább megmagyarázta miért nem próbálkoztak többen ezzel. Ebben az időben is már azonban három másik ország fizetett sarcot magyarországnak, még a Budán kívüli vidékek fejlesztésére is jutott, párszáz arany nem hiányzott a kincstárból.

 

Pucéran, véres kezekkel és pofával ébredt, szerencsére saját birtokán, s széttépett gyermek vagy nő helyett egy őz megcsőcsált teteme mellett. Cseppet sem megbotránkozva, s ami azt illeti, bár csak homályosan emlékezett  az előző estére, az érzésre ami hatalmába kerítette annál inkább. Négy lábon, farkasként vadászni, felemelő volt. Levetkőzte önmagát, amíg csak a puszta ösztön, épp az éhsége vezérelte. Nem voltak álnok udvaroncok, lenéző feleség, hajbókló talpnyalók akik megszólták a háta mögött, pletykák, kitudódott titkok és ezernyi másik gond amelyek mint sötét fellegek borították az elméjét.

 

Szabad és boldog volt, ha csak pár órára is.

 

 

Ez évekkel a Bolgár hadjárat előtt történt, s még bőven a zűrzavaros időszakok alatt tanult meg együtt élni a farkassal. A farkas pedig megtanította együtt élni a világgal. Ha a túlzott stressz deprreszióba taszította volna, egyedül ment el vadászni, Morrigan intése ellenére. Nem egy magát szerencsésnek hívő bérgyilkos tűnt el nyomtalanul a király saját erdejében, ahová tilos volt bárki másnak, még a testőreinek is belépnie.

Korábbi visszahúzódó énje megváltozott, s a kellő tiszteletet nem mutató, vagy magukat hallótávon kívül hitt sustorgók gyakran találták magukat szemtől szembe az addig gerinctelennek tartott királlyal, aki mintha puszta tekintettel ölni tudott volna. A felesége egyszeriben nem értette mi történik, mikor az ura megelégelve a feleselését, az ágyra dobta, és mint egy vadállat esett neki. Kamaj lehet nem vonzódott a nőkhöz korábban, de rájött, hogy csupán el kell engednie a farkas szellemét épp annyira, hogy még ne kezdjen el átalakulni a teste, s a szellem nagyon is szivesen veszi át a neki felajánlott emberszukákat.

Ami azt illeti, ez később probléma is volt, mikor elengedve magát, erdei állatok teteme helyett, helyes kis parasztlányok elalélt, tépett rúhájú, de nagyon is élő teste mellett ébredt. S a környékbeli falvak lakossága a leányaikat megbecstelenítő szörnyetegről jajveszékelt.

 

Időközben az ország és Kamaj helyzete stabilizálódott, több ideje volt tanulmányaival foglalkozni, illetve azt tenni amihez értett, saját birtokait felvirágoztatni. A befolyó pénz jó része vissza lett forgatva a korona alá tartozó földek és városok javítására, így az udvar is hajlandó volt megtűrni, a királyuk költséges hóbortjait, még akkor is, ha az egyház nem nézte jó szemmel azokat.

 

Lilith szektája talán nem vette be, de egy másik társaság, az ezoterikus mágia és természetfeletti tudományok kutatói igen. S idővel Kamaj ráébredt, mekkore szerencséje is volt, hogy nem merült el a test örömein kívül sok mást adni nem képes banda fertőjében. A mágusok közt, valódi hatalomra lelt. Amire hamarost szüksége is volt.

 

 

 

A negyvenedik évét taposta már, mikor a második zűrzavaros időszak kezdődött magyarországnak. A fiai, akiket Jessika természetesen kölyökkoruktól úgy nevelt, hogy apjukat, vagyishát sok esetben csak hivatalosan az apjukat, semmibe vegyék, eléggé felnőttek már, hogy saját maguk politizáljanak. Kamaj mindent megtett, hogy megadja nekik amit a hercegeknek illik. Saját apja hibáján nem tanulva, a korábban lázadó testvéreitől, és más áruló nemesektől a koronára szállt birtokokat osztogatta nekik. Az pedig már csak olaj volt a tűzre, hogy nemcsak nem volt hajlandó magától elpatkolni, de mintha utóbb egyenesen fiatalodott volna a vén ördög.

Az immár birtokkal, pénnzel és saját haderővel rendelkező hercegek, akik kezében volt erdély, ungvár, a teljes felvidék, és ausztria azon része amit Vazul hódításai óta megtartottak, végül úgy döntöttek, itt volna az idő megszabadulni az apjuktól.

 

Pechjükre jócskán alábecsülték Kamaj mennyire is volt jó adminisztrátor és nagyvonalú gazda. Ha máshoz nem is, a földek igazgatásához értett már akkor is, mikor reá szállt a korona, s azóta tanult egy-s mást a poltikáról és hadászatról egyaránt. Az külön nehezítette a fiai dolgát, hogy persze eszükben sem volt egymásnak átengedni a trónt, és egymásnak már azelőtt nekiestek, hogy apjuk seregeivel csaptak volna össze. Majd mikor végül sor került az összecsapásokra, a hercegek szedett-vedett, zsoldosokkal kipótolt seregei Kamaj jól felszerelt, rendezett és urukhoz hű katonáival néztek szembe.

 

Ami a következő hónapokban történt, szinte egy-az egyben az ismétlése volt a táncnak amit a testvéreivel lejtett. A fiaia többsége aztán tömlöcök mélyére kerültek, akik nem nyílt lázadás miatt, azok hamarost a béna gyilkossági kísérleteik miatt, s ez volt az a pont, amikor a királynőnél eltört a mécses. Nem sokkal később, pedig eltört az egyik erkélyt tartó oszlopok egyike is, amely történetesen Morrigan kedvenc helye volt, a kémmestert és a király szeretőjét egy halálos zuhanásba küldve. Succubus lévén a szárnyai talán megmenthették volna, de hogy azokat ember fia ne fedezhesse el puszta érintéssel, varázslat tette anyagtalanná, nem csupán láthatatlanná.

A kémmesterét talán elvesztette, de ekkorra eleget tanult tőle Kamaj, hogy hamar kézre kerítse a tettest, és a "javításokat" végző építész a kínzókamrában nem soká vallomást is tett, de igazból nem volt rá szükség. A felesége felsőbbséges vigyora mindent elárult, s még csak nem is tagadta tettét Jessica. Mint aki végső gyözelmet aratott, fordított hátat a férfinak.

A mérgezett tőrt a férje hasába tervezte vágni, de amaz a közben bundássá válló testet sem érte. Sikítani sem tudott, ahogy egy karmos mancs markolt a fegyvert tartó kezére, s Kamaj az agyarait a torkába vájta.

 

 

A fiai lázadásainek leverése, és egy alapos boszorkányper után, amiben a felesége és Morrigan meggyilkolását is a fiaira hárította, Kamaj visszavonult. A következő pár év, a szokásos rablóbandák és itt-ott a nemesi birokokon felugró parasztlázadástól eltekintve csöndes volt. Fejlődött Buda, fejlődtek a városok és vármegyék. A király pedig el volt foglalva az új barátaival, a hobbijával, ami a jelek szerint határozottan jót tett neki, mert továbbra is fiatalodott, ahelyett hogy öregedett volna.

 

Mire az 1037-es támadás Bulgára  ellen meg lett szervezve, Magyarország egyes régiói, de főleg a királyi birtokok, a német-római birodalom gazdagabb tartományaival versenyezhettek volna. Bár a viszonlyagosan rövid háború elviekben mérföldkő volt, és egy nagy lépés az ország helyzetének biztosításában, valójában egy átfogó terv kissebb részét képezték csupán. S a háború kimenetele a fanfár ellenében, valójában sosem volt kérdéses. Egy meggyengült hatalom kirablása volt csupán, mert kellett a hadizsákmány és a sarc, a budai mágustoronyhoz és a kecskeméten épülő akadémiára.

 

Kamaj, ahogy sokan sejtették már, nem csak sötét praktikákat űzött, és túlvilági erőkkel flörtölt, de tette mindezt sikeresen. No nem találta meg az örök élet kulcsát, de az alkímia és az ezoterikus mágia kombinációjával talált rá módot, hogyan odázza el a végső elszámolást. A mágusok körében felemelkedett, és a rend nagymesterévé vált idővel, annak ellenére, hogy a közvetlen varázslatok használatát soha nem sajátjtotta el, a saját varázskönyvét nem volt képes használni. De a külső erőkkel való diskurzust ő egyedül végezte el többször, anélkül hogy beleőrült volna. Az egyéb mentális és testi elváltozásokat ami az idős mágusokra oly jellemző volt, javarészt elkerülte, illetve alkívimiával gyógyította. Igazi géniusznak számított lassan a mágusok közt is, és még közelebbi bizalmasai sem sejtették, hogy hogyan érte el ezt.

 

Az ok amiért nem volt képes közvetlen mágiát alkalmazni, ugyanaz volt amiért a rituálkba nem őrült bele idővel. Valahányszor a tudata hasadni kezdett, hangok kerültek a fejébe, vagy megpróbállta megszállni valami, a kéretlen vendégeket egy farkas üldözte ki az elméjéből, a lelki sebeket pedig ugyanúgy kezelte, ahogy az életét. Privát erdejében átadva magát a farkas szellemének, elfelejtette amit el akart felejteni, s állatként az elmét megtörni képes felismerések jelentőségüket vesztették.

 

 

Ezzel zárult Kamaj uralkodásának második harmada. S az ország számára talán tartós béke is következhetett volna, ha nincs a horizonton a harmadik keresztes háború.

Szerkesztve Muzolf által: 22 május 2020 - 15:31

[Muzolf]

Kamaj Farkas, avagy a dinasztia valóban farkas tagjának harmadik korszaka:

 

 

Minden adott volt, hogy magyarországra, és a királyi családra békés korszak köszöntsön. Kamaj teljes magába fordulásának veszélye is elmúlt azzal, mikor beleszeretett egy távolról jött utazóba, a Ran Hozu nevű kitsune-ba. Emberi énjét továbbra sem izgatták a nők, bár régóta a férfiak sem, de valami volt a fiatal hölgy énjében ami megragadta. A kissé visszahúzódó, egyébként öszinte melegséget sugárzó hölgy nem befolyás vagy pénz reményében csatlakozott az udvarhoz, hanem történetesen Kamaj következő mágustanonca lett volna. A kamaszkort alig maga mögött hagyott ifjú kitsune először a puszta kíváncsiságával fogta meg a mestere érdeklődését, s csakamar nem csak a mágiáról és csillagállásokról beszélgettek a várkertben.

Annál bonyolultabb lett a dolog, mikor Kamaj másik énjének érdeklődését is felkeltette, s egyik este Hozu ablakán mászott be, hibrid alakjában. A rémült lány nem sikított, nem is próbállt elaszaladni, de mikor a felé láthatóan nem vérre, de valami másra éhező fenevad közelített hozzá, s annak szemébe nézett, a felismerés egy szavával zökkentette ki a vadászó farkast. "Mester?"

 

Másnap reggel egymás karjaiban ébredtek, s Kamaj hosszan kellett magyarázza, hogyan és miért is jutottak oda, ahová. Nagyjából kilenc hónappal később született meg Aranka, az első gyermekük, de persze még jóval előbb összeházasodtak, a már amúgy is egyre viszketőbb tenyerű egyház dühét kerülendő.

 

 

 

Ötödik Gregorius pápának pedig bizony már nagyon elege volt a látszólag halhataltan Kamajból, és úgy egészében a Farkas házból és Magyarországból. De nagyobb bajok is fenyegették a keresztény világot. A második keresztes hadjárat is csúfos véget ért, s a mohamedánok már franciaországot ostromolták az Ibériai félsziget felől. Valamit tenni kellett az egyház tekintélyének visszaszerzésére, és ellenségeik visszaszorítására. A harmadik keresztes háborút már javában tervezték Rómában, de minden jel arra utalt, hogy csak egy harmadik bukást készítenek elő.

 

Gregorius végül úgy döntött, kellő motivációra van szükség. Elsőként, az egyház tartalékait, és adományokat összeszedve, nagy mennyiségű aranyat halmozott fel, amely annak lett felajánlva, aki a legtöbb Umayyad mohamedán fejet csapja le a harcokban amennyiben győznek. Másodiknak, a kiadott proklemáció tartalmazott egy látszólag a hadjárathoz semmiben sem köthető megjegyzést, árulókról akik miatt az előző keresztes háború megbukott, s akiknek neveit felfedi majd az Úr a harmadik végével. Uralkodók és nemesek, akik megérettek rá, hogy kiátkozzák őket.

 

 

Időközben Kamaj élvezte az életet új feleségével, törödött a gyermekeivel, s kutatásai mellett különféle presztízs-tervezettekkel múlatta az időt, mint a pesti nagykert, s egy könyv amelyet saját családfájának kutatási eredményeiről, és uralkodásuk módszertanáról kezdett írni. Ebben a műben főleg mint elkerülendő példaként kezelte, apja és nagyapja uralkodását, de saját hibáíiról sem feledkezett meg. Apjának nagyapja, Vazul vezér jegyzetei viszont puszta tisztelettel adóztak a véres kezű pogány hadúr előtt, amiért alighanem helyből kitagadta volna az egyház, ha kezükbe kapják ezt az iratot.

 

 

 

1081 tavaszán hirdették meg, a harmadik keresztes háborút, s az egyházzal való kényes helyzet miatt, nem volt kérdéses, hogy magyarországnak komolyabb részt kell vennie benne, ha Kamaj el akarja kerülni a kitagadást, ami egy újabb zűrös időszakot jelentett volna az országa számára. A nagyjából nyolcezres sereg pár hónapon belül átlépte a nyugati határt, dél-franciaország irányába, Aquataine királyságának visszafoglalására. Kamajnak eszében sem volt a sereggel tartania, s a vezéreinek meghagyta, ha gyengébb ellenséget találnak, csapjanak le, maradjanak a fő frontvonalak szárnyain, s ha azt látják hogy rossza fordulnak a dolgok, ne habozzanak visszafordulni. Magyarország védelmét addíg Hadik Attila zsoldosbandája végezte el, ami kis lázadások és rablóbetörések leverése elég volt, de a fő sereg elvesztését semmilyen körülmények között nem engedhették meg maguknak.

 

Aquataine területének elérésekor teljes fejetlenséggel találták magukat szembe. A német-római birodalom tartományurai még egymással sem voltak hajlandóak koordinálni a hadjáratot, nemhogy idegenekkel, a lombardiaiak és a többi olasz erők egyértelműen csak afféle kisegítő csapatok voltak, a tehetségtelenebb hadvezéreik által irányítva, alighanem a fő erőiket és tapasztalt tisztjeiket megtartva egy esetleges újabb német támadás esetére. A franciák és angolok legalább komolyabban képviseltették magukat, de ők egyébként is vagy ötven éve vég nélkül folytattak egy hiábavaló háborút az Umayyad birodalommal, amely észak afrikából, és most már az Ibériai félsziget részben behódolt, részben megtért területeiről is tömegével küldte a fanatikusokat, akik alig várták, hogy meghalhassanak Allahért, de leginkább a 72 szűzért ami a menyországban várta őket.

A főbb csatározások a pireneusok lábánál kezdtek, ahol a keresztes hadak egy jó részét elvágták az észak felől érkező erősítéstől, többek között a magyar hadtesttől. A felderítők jelentése alapján a magyar hadvezetés reménytelennek ítélte a dolgot, és visszavonnulót fújt Montpeller felé, a megadott gyülekezési pontnál arra az esetre, ha szétkergetnék a sereget. A visszavonuli próbáló nyolcezres hadtest pedig ezzel egyenest beleszaladt az Umayyad haderők húszezer főt számláló keleti oldalába, amelyek a német seregeket szorították vissza épp. Nem látván más kiutat, Kamaj hadvezérei támadásra adtak ki parancsot, remélve hogy áttörhetik az útjukba álló embertömeget, majd Montpellertől visszavonulhatnak a lombardiai határ, és magyarország irányába.

A hirtelen oldalba kapott mohamedánok hadrendje az első órákban megbomlott, az újonnan feltűnő, vademberek módjára harcoló sereg megzavarták a vezetést, akik egymásnak ellentmondó parancsokat kezdtek küldözgetni, miközben a német frontvonal az őket visszaszorítók zavartáságát látva vérszemet kapott, s ellentámadásba lendült. A nap végére az Umayyad sereg egy az egyben menekült, nyomukban német lovagokkal és a magyar könnyűlovassággal.

 

Ez a győzelem korántsem volt elég a háború végéhez, s hamar hírt kaptak, hogy a keresztes hadak egy jó része a Pireneusok völgyeibe, kis erődökbe és védhetőbb területeire szorultak. A német vezetés megbomlásával, s a lombardiaiak kis létszáma miatt, a magyar hadvezetésre hárult a feladat, hogy felmentő sereget összefogva induljanak a megmentésükre, miközben a hadvezérek egy jó része. még mindíg azon a véleményen volt, hogy addig kéne eltűnni amíg lehet. Végül a józan ész helyett a győzelmi mámor döntött, és közel tizenkétezres sereg indult a hegyek közé szorult francia és angol keresztesek megmentésére. Heteken keresztül folytatódtak a csatározások, kissebb nagyobb összecsapások, mire az Umayyad seregeket az újabb francia erősítések érkeztével végre sikerült visszaverni, és még a Pireneusokon túlról is tovább kergetni.

 

 

Ötödik Gregorius hálát mondhatott az úrnak, hogy egy újabb katasztrófa helyett, az első sikeres keresztes háború fűződött a nevéhez, de nem kis bosszúságot okozott, hogy az általa kitagadandók, az árulók listájának tetejéről nemcsak ki kellett törölnie Farkas Kamaj nevét, de egyenest köszönetet kellett mondania, s persze az ígért pénzt, és címet átadni.

 

S így lett a pápai körökben csak mint sötét erőkkel comboráló, ördögi mágiákat űző, saját családját irtóként ismert Kamaj, "Isten kardja".

 

 

 

A sikeres keresztes háború után, a világ és saját alattvalóinak elismerésében fürödve, a többezer aranyforintot érő díjjal kisegítve, Kamaj döntésre jutott. Míg a hadai külhönban vagdalkoztak, Pest megyén, és az ország más részein is végipusztított a görvélykór, azaz a tuberkolózis. Nem kis pusztítást hozva az udvarban is. Kamaj végignézhette amit új feleségének gyermekei közűl is többet elveszítenek, míg első feleségének első gyerekeitől már az unokák pusztultak, némelyik bizony nem a betegségtől, hanem öregségükben. Amit az emberi észlelésen túli iszonyatok, és a létezés embernek nem szánt titkai nem tudtak elvenni tőle, mert vérfakasként úgy rázta le mint kutya a vizet a bundájáról, azt megtette a lányai, majd unokáinak elvesztése. Nem akarta tovább húzni az életét, s inkább együtt öregedett volna meg Hozu-val, minthogy őt, és közös gyermekeiket is túlélje, bármiféle bugyra is várt rá a pokolnak a halál után.

 

Ezt a kívánságát azonban megtagadta tőle az élet. A mágikus hatalomnak néha más, nagyon is világi ára is adódik, nem csupán az ember lelke.

A hadjárat után, nem egy személy halálozott el Budán és a környékén villámcsapás következtében. Arról suttogtak, hogy bizony az isten maga fejezi ki nemtetszését, méghogy az ő kardja címet kapja egy ilyen király mint Kamaj. Ezzel kissé ellentétben állt a dolog, hogy jórészt Kamaj kritikusai és a neki útban lévők, gyakran épp egyházi személyek kaptak gyorsított eljárással belépőt a menyországba villámcsapás által.

Kamaj maga kivételesen nem volt felelős ezekért a történtekért, legalábbis nem közvetlenül. A korábbi tanonca, aki immár az udvari mágus hangzatos címét viselte, a királya jóváhagyása nélkül kezde ritkítani a nyájat. De mivel jórészt úgy nézett ki, a király és persze az ország érdekében történnek a dolgok, egy bújtatott figyelmeztetésen túl többre nem futotta, a játszadozó mágus visszafogására.

 

Ezerszer megbánta még ezt az engedékenységet, mikor pár évvel később, a feleségét, Hozu-t érte a halál, egy villámcsapás képében. A hír hallatán, az őreg királyt, aki már maga sem tudta hány éves valójában, elöntötte a düh. Először el akart tűnni, hogy kitombolhassa magát, mert a farkas ki akart szabadolni, s vért akart. De udvaroncai ostoba kölykök módjára követték, hiába próbálta elzavarni őket. Az orvosáért is küldtek. Mint később megtudta, azért, mert az udvari mágusa azt mondta nekik, rosszul lesz ha megtudja, s ne hagyják szem elől eltűnni, vagy egyedül az urukat, mert belehal a fájdalomba ha így tesznek, s akkor ő gondoskodik arról, hogy méltó büntetésüket kapják.

Azonban a kis terv, hogy leleplezze Kamajt megbukott. A király még egyszer utoljára igazán erőt vett magán, dühét megfékezte, s a farkast, hideg számító énjének láncaiba kötötte. Majd az őrségért és a kínzókamra személyzetéért küldetett.

 

A bosszú ízetlen volt, ahogy minden más is eztán a nap után. Később tudta meg csupán, de ő és Hozu közös gyermekei közűl kettő máglyán végezte. Márk és Mihály is távol voltak az udvartól, egyikük isten szolgálatában, egy keresztes rendnél, akik valahogy megtudták micsoda. A másik saját birtokaival foglakozott Gyulafehérvárott, s dűhös parasztok égették meg. Mindketten örökölték anyjuk kitsune mivoltát, és valami mást az apjuktól, amit ő maga alkímiai kísérletein keresztül szerzett.

Kik rendezték ezt így, miért tették? Mit számított már. Voltak még örökösei, ha ez volt a lényeg, akkor kudarcot vallottak, de egyébként is elég ellenségük, riválisuk, és örökségben reménykedő rokon adódott, hogy akárha tűt kereshetett volna a szénakazalban.

 

Maradék gyermekeit és unokáit elküldte, szétszórta, biztos helyekre.

 

 

Majd csupán leült a trónjára, és várt. Várta magányában, hogy érte is eljöjjenek. Hogy a kaszás a rég esedékes jussáért kopogjon.

 

Még nyolc évig várta.

Szerkesztve Muzolf által: 22 május 2020 - 18:48

[Muzolf]

Hujj, ez hosszabra sikerült mint terveztem.

 

S ezzel egy időre be is fejeztem. Ha bárki másnak vannak CK2, vagy más, a hasonló Paradox játékokból sztorijai, csak tessék. Ami ezt illeti, a fentebb leírtakból nagyjából minden ténylegesen megtörtént a játékon belül. Bár sok esemény sorrendjét lehet felcseréltem, és persze mindent kiszineztem kellően.

 

- Például Jessica kivégzése az messze nem volt ennyire véres vagy testközeli, igazából nincs rá lehetőség, még vérfarkasént sem, hogy csak úgy nekitámadj és megölj valakit. Valójában amikor egy murder plottal megölte Morrigant, mivel fény derült rá hogy ő volt, simán letartóztattam, majd kivégeztettem.

- A Másik ami ki lett szinezve az a keresztes hadjárat, bár a vicces hogy tényleg reménytelennek tűnt, mert a keresztes hadak fejetlenül rohangáltak mindenfelé, a muszlim death-stackockba szaladva, és úgy döntöttem hogy visszahívom a seregeim mert ennek semmi értelme, visszavonulás közben sikeresen beleszaladtak egy csatába amit a német-római meg olasz seregek épp elvesztettek volna, s kb tényleg ez volt a fordulópont ahonnét nyerhető volt az egész. S mivel kb minden nagyobb csatában amit nyert a keresztény oldal, ott volt a magyar sereg, a karim kapta a pénzt meg a címet.

 

De a szinezésektől eltekintve, a történtek alapja ami alapján készült a fentebbi, az mind lehetésges játékon belül (A megadott modokkal.). Bár egy megyjegyzés, hogy a különféle modok önmagukban jól egyensúlyozottak. A kombináció amit itt összeraktam az megtöri a játékot. Mágusnak lenni sok hatalmad ad, de korán meg fogsz halni, mert egymásra kapod a mentális hátrányokat. Ergó, meg fog őrülni a karaktered.

Hacsak közben valahogy nem sikerült vérfarkast csinálnod magadból, mint nekem. Akkor a spirituális utazás lehetőség amit a vérfarkas tud csinálni olyan háromhavonta, azzal simán le lehet venni az összes mentális nyavaját, a mágus fő hátrányát ezzel kinullázva. Ezért tudott a karim valami 120 évig élni. Szóval ezt ne csinálja senki akki kihívást akar, hacsak nem direkt power fantasy-t akar játszani.

[Muzolf]

Nem terveztem már többet megosztani erről, de ezt egyszerűen muszály. A játékot folytatva, pár évvel később Kamaj szentté lett avatva az egyház által.