Hatalmának megszilárdítása után, Kamaj ismét az ország határain túlra vetette figyelmét.
1037 nyarán erdélyből és a délvidékről méretes seregek lépték át a bolgár határt. Zsoldosokkal, cseh és szerb segédcsapatokal kiegészítve, a magyar seregek, ahogy a tűz pusztítja el a tarlót, úgy rohanták le a Bolgár birodalmat, meg sem állva Dorostotumig, az akkori Bolgár fővárosig, hogy egy hősies csatában végre meghajlásra kényszerítsék azokat, akiket még a "Nagy Medvének", Vazulnak sem sikerült.
Legalábbis így emlékeztek meg a dologra a krónikások. A kevésbé elfogultak általában legalább annyit hozzátesznek, hogy persze a Bolgár birodalom százötven éves hanyatlás után, egykori területének a felével, vagy még annyival sem rendelkezett addigra. Kamaj apja és nagyapja nem egy hadjáratot vezett ellenük. Azóta pedig a folytonos Pecseng betörések gyengítették őket, ahogy a szerbekkel való vég nélküli határháborúk is.
Kamaj pontosan ezzel számolt, s ezért is sikerült a szerb csatlósait rábírnia, hogy kellő számban támogassák, annak ellenére, hogy csöppet elegük volt már a magyarországnak fizetett sarcból, A bolgár vezetést pedig azzal győzte meg, hogy tegyék le a fegyvert, hogy ugyanazt az szerződést ajánlotta nekik, mint magyarország többi csatlósának. Kamaj életében még sarcot fizetnek neki, részt vesznek a háborúiban, cserébe talán ő is viszont segít nekik, ha épp úgy tartja kedve, de mindenestre Kamaj halála után szabadok.
A bolgárok nem hittek a szerencséjükben. Kamaj ekkor már jócskán túl volt a negyvenen, és pletykák szerint nem örvendett ép jó egészségnek - Hogy ezeknek a pletykáknak a forrását nem ártott volna ellenőrizni, az csak később merült fel. - S persze elfogadták. Gondolták, úgy sem bjrja már sokáig az életet ez a hibbant vénember, de ha mégis, esetleg rá lehet segíteni.
Ha tudták volna meddig fizetik még azt a sarcot.
Kamaj még az öccsei folytonos lázongásai, a zűrzavaros korszakban kezdett sötét praktikákkal foglalkozni. Érdeklődésének egyik lényegi pontja a vérfarkasok voltak. Persze, mindenki tudni vélte, hogy a vérfarkasok léteznek, hogy mik is lényegében. De pár tanultabb ember segítségével hamar külön tudta választani, a mítoszt a népi hiedelemtől, a veszettség áldozatait az igazi vérfarkasoktól. Egy igazi vérfarkas trófeája továbbra is ott volna a trónteremben, természetesen ki más, mint apjának nagyapja, Vazul ejtette el. A hitetlenkedők átpreparált sima farkasnak hitték persze, de néhány preparátor és tudós igazolta a valódi mivoltát Kamaj számára.
S az ő kis saját titka volt, hogy látott még vérfarkast, nagyon is eleven példányt, nem is akárhol. Csák polgármestere az volt, az első élő amit látott. S igazából nem értette mások hogyan nem látták őket, nem fedezték fel sem őket, sem a más lényeket európa nemessége közt, egészen addíg, amíg évekkel később Morrigan mesélt neki a második látásról, amelyet valószínűleg anyjától örökölt, aki hiteles feljegyzések szerint maga is egy "ilyen lény", egy kitsune volt.
Azt személyes próbák nélkül is meg tudta állapítani a kutatásaivel, hogy a vérfarkasság terjedése sebek által badarság, ez alighanem a néphidelem keverése volt a veszettséggel. Igazából egyéb kutatásai mellett jutott el a megoldáshoz, szinte véletlenül. A csillagászat, az ezoterikus mágia és alkimia is foglalkoztatták. Alkimikus keverékek beszerzésekor jutott el egy recepthez ami jó pénzért adtak el neki, amely elviekben "a farkas szellemét hívta meg a fogyasztó testébe", igazából majdnem biztos volt benne hogy átverték. De végül is nem ez lett volna az első hatástalan, vagy pár kellemetlen a latrinán töltött órát okozó keverék. Meglepően ritka és drága anyagok kellettek hozzá, ami legalább megmagyarázta miért nem próbálkoztak többen ezzel. Ebben az időben is már azonban három másik ország fizetett sarcot magyarországnak, még a Budán kívüli vidékek fejlesztésére is jutott, párszáz arany nem hiányzott a kincstárból.
Pucéran, véres kezekkel és pofával ébredt, szerencsére saját birtokán, s széttépett gyermek vagy nő helyett egy őz megcsőcsált teteme mellett. Cseppet sem megbotránkozva, s ami azt illeti, bár csak homályosan emlékezett az előző estére, az érzésre ami hatalmába kerítette annál inkább. Négy lábon, farkasként vadászni, felemelő volt. Levetkőzte önmagát, amíg csak a puszta ösztön, épp az éhsége vezérelte. Nem voltak álnok udvaroncok, lenéző feleség, hajbókló talpnyalók akik megszólták a háta mögött, pletykák, kitudódott titkok és ezernyi másik gond amelyek mint sötét fellegek borították az elméjét.
Szabad és boldog volt, ha csak pár órára is.
Ez évekkel a Bolgár hadjárat előtt történt, s még bőven a zűrzavaros időszakok alatt tanult meg együtt élni a farkassal. A farkas pedig megtanította együtt élni a világgal. Ha a túlzott stressz deprreszióba taszította volna, egyedül ment el vadászni, Morrigan intése ellenére. Nem egy magát szerencsésnek hívő bérgyilkos tűnt el nyomtalanul a király saját erdejében, ahová tilos volt bárki másnak, még a testőreinek is belépnie.
Korábbi visszahúzódó énje megváltozott, s a kellő tiszteletet nem mutató, vagy magukat hallótávon kívül hitt sustorgók gyakran találták magukat szemtől szembe az addig gerinctelennek tartott királlyal, aki mintha puszta tekintettel ölni tudott volna. A felesége egyszeriben nem értette mi történik, mikor az ura megelégelve a feleselését, az ágyra dobta, és mint egy vadállat esett neki. Kamaj lehet nem vonzódott a nőkhöz korábban, de rájött, hogy csupán el kell engednie a farkas szellemét épp annyira, hogy még ne kezdjen el átalakulni a teste, s a szellem nagyon is szivesen veszi át a neki felajánlott emberszukákat.
Ami azt illeti, ez később probléma is volt, mikor elengedve magát, erdei állatok teteme helyett, helyes kis parasztlányok elalélt, tépett rúhájú, de nagyon is élő teste mellett ébredt. S a környékbeli falvak lakossága a leányaikat megbecstelenítő szörnyetegről jajveszékelt.
Időközben az ország és Kamaj helyzete stabilizálódott, több ideje volt tanulmányaival foglalkozni, illetve azt tenni amihez értett, saját birtokait felvirágoztatni. A befolyó pénz jó része vissza lett forgatva a korona alá tartozó földek és városok javítására, így az udvar is hajlandó volt megtűrni, a királyuk költséges hóbortjait, még akkor is, ha az egyház nem nézte jó szemmel azokat.
Lilith szektája talán nem vette be, de egy másik társaság, az ezoterikus mágia és természetfeletti tudományok kutatói igen. S idővel Kamaj ráébredt, mekkore szerencséje is volt, hogy nem merült el a test örömein kívül sok mást adni nem képes banda fertőjében. A mágusok közt, valódi hatalomra lelt. Amire hamarost szüksége is volt.
A negyvenedik évét taposta már, mikor a második zűrzavaros időszak kezdődött magyarországnak. A fiai, akiket Jessika természetesen kölyökkoruktól úgy nevelt, hogy apjukat, vagyishát sok esetben csak hivatalosan az apjukat, semmibe vegyék, eléggé felnőttek már, hogy saját maguk politizáljanak. Kamaj mindent megtett, hogy megadja nekik amit a hercegeknek illik. Saját apja hibáján nem tanulva, a korábban lázadó testvéreitől, és más áruló nemesektől a koronára szállt birtokokat osztogatta nekik. Az pedig már csak olaj volt a tűzre, hogy nemcsak nem volt hajlandó magától elpatkolni, de mintha utóbb egyenesen fiatalodott volna a vén ördög.
Az immár birtokkal, pénnzel és saját haderővel rendelkező hercegek, akik kezében volt erdély, ungvár, a teljes felvidék, és ausztria azon része amit Vazul hódításai óta megtartottak, végül úgy döntöttek, itt volna az idő megszabadulni az apjuktól.
Pechjükre jócskán alábecsülték Kamaj mennyire is volt jó adminisztrátor és nagyvonalú gazda. Ha máshoz nem is, a földek igazgatásához értett már akkor is, mikor reá szállt a korona, s azóta tanult egy-s mást a poltikáról és hadászatról egyaránt. Az külön nehezítette a fiai dolgát, hogy persze eszükben sem volt egymásnak átengedni a trónt, és egymásnak már azelőtt nekiestek, hogy apjuk seregeivel csaptak volna össze. Majd mikor végül sor került az összecsapásokra, a hercegek szedett-vedett, zsoldosokkal kipótolt seregei Kamaj jól felszerelt, rendezett és urukhoz hű katonáival néztek szembe.
Ami a következő hónapokban történt, szinte egy-az egyben az ismétlése volt a táncnak amit a testvéreivel lejtett. A fiaia többsége aztán tömlöcök mélyére kerültek, akik nem nyílt lázadás miatt, azok hamarost a béna gyilkossági kísérleteik miatt, s ez volt az a pont, amikor a királynőnél eltört a mécses. Nem sokkal később, pedig eltört az egyik erkélyt tartó oszlopok egyike is, amely történetesen Morrigan kedvenc helye volt, a kémmestert és a király szeretőjét egy halálos zuhanásba küldve. Succubus lévén a szárnyai talán megmenthették volna, de hogy azokat ember fia ne fedezhesse el puszta érintéssel, varázslat tette anyagtalanná, nem csupán láthatatlanná.
A kémmesterét talán elvesztette, de ekkorra eleget tanult tőle Kamaj, hogy hamar kézre kerítse a tettest, és a "javításokat" végző építész a kínzókamrában nem soká vallomást is tett, de igazból nem volt rá szükség. A felesége felsőbbséges vigyora mindent elárult, s még csak nem is tagadta tettét Jessica. Mint aki végső gyözelmet aratott, fordított hátat a férfinak.
A mérgezett tőrt a férje hasába tervezte vágni, de amaz a közben bundássá válló testet sem érte. Sikítani sem tudott, ahogy egy karmos mancs markolt a fegyvert tartó kezére, s Kamaj az agyarait a torkába vájta.
A fiai lázadásainek leverése, és egy alapos boszorkányper után, amiben a felesége és Morrigan meggyilkolását is a fiaira hárította, Kamaj visszavonult. A következő pár év, a szokásos rablóbandák és itt-ott a nemesi birokokon felugró parasztlázadástól eltekintve csöndes volt. Fejlődött Buda, fejlődtek a városok és vármegyék. A király pedig el volt foglalva az új barátaival, a hobbijával, ami a jelek szerint határozottan jót tett neki, mert továbbra is fiatalodott, ahelyett hogy öregedett volna.
Mire az 1037-es támadás Bulgára ellen meg lett szervezve, Magyarország egyes régiói, de főleg a királyi birtokok, a német-római birodalom gazdagabb tartományaival versenyezhettek volna. Bár a viszonlyagosan rövid háború elviekben mérföldkő volt, és egy nagy lépés az ország helyzetének biztosításában, valójában egy átfogó terv kissebb részét képezték csupán. S a háború kimenetele a fanfár ellenében, valójában sosem volt kérdéses. Egy meggyengült hatalom kirablása volt csupán, mert kellett a hadizsákmány és a sarc, a budai mágustoronyhoz és a kecskeméten épülő akadémiára.
Kamaj, ahogy sokan sejtették már, nem csak sötét praktikákat űzött, és túlvilági erőkkel flörtölt, de tette mindezt sikeresen. No nem találta meg az örök élet kulcsát, de az alkímia és az ezoterikus mágia kombinációjával talált rá módot, hogyan odázza el a végső elszámolást. A mágusok körében felemelkedett, és a rend nagymesterévé vált idővel, annak ellenére, hogy a közvetlen varázslatok használatát soha nem sajátjtotta el, a saját varázskönyvét nem volt képes használni. De a külső erőkkel való diskurzust ő egyedül végezte el többször, anélkül hogy beleőrült volna. Az egyéb mentális és testi elváltozásokat ami az idős mágusokra oly jellemző volt, javarészt elkerülte, illetve alkívimiával gyógyította. Igazi géniusznak számított lassan a mágusok közt is, és még közelebbi bizalmasai sem sejtették, hogy hogyan érte el ezt.
Az ok amiért nem volt képes közvetlen mágiát alkalmazni, ugyanaz volt amiért a rituálkba nem őrült bele idővel. Valahányszor a tudata hasadni kezdett, hangok kerültek a fejébe, vagy megpróbállta megszállni valami, a kéretlen vendégeket egy farkas üldözte ki az elméjéből, a lelki sebeket pedig ugyanúgy kezelte, ahogy az életét. Privát erdejében átadva magát a farkas szellemének, elfelejtette amit el akart felejteni, s állatként az elmét megtörni képes felismerések jelentőségüket vesztették.
Ezzel zárult Kamaj uralkodásának második harmada. S az ország számára talán tartós béke is következhetett volna, ha nincs a horizonton a harmadik keresztes háború.
Szerkesztve Muzolf által: 22 május 2020 - 15:31