Ugrás a tartalomhoz


Fotó

Fórum RPG - Hasadt Sablon


  • Please log in to reply
67 válasz erre a témára

#61 Mofi

Mofi

    Member

  • Members
  • PipaPipa
  • 16 Hozzászólás:

Elküldve: 06 március 2019 - 09:50

Nem nagyon értettem ugyan Sebti tervét, hogy ha ő akar minket kimenekíteni valami helyre, akkor miért nem ő megy elsőnek, és vár ott ránk, de mivel nem ez volt az egyetlen dolog, amit nem értettem a szavaiból, inkább nem kérdeztem semmit. Ha sikerül a terv, akkor mindegy, ha meg nem sikerül, akkor is mindegy, nem fogok tudni szemrehányást tenni, mivel fogalmam sem lesz, hogy mi miatt nem sikerült.

 

Az esélytelenek nyugalmával egyenesedtem fel a székről, megtöröltem a számat, majd léptem el az asztaltól, és utoljára végignéztem a társaimon. arra gondoltam, nekem kéne utoljára mennem. Ez valami mágikus izé, és én konyítok legkevesebbet az ilyesmihez, ez már nyilvánvaló volt. Talán arra számítanak, hogy ha én túlélem, akkor nekik is könnyű szerrel sikerülni fog... de mégis honnan fogják tudni, hogy túléltem, mielőtt elindulnának?

 

Megráztam a fejem, hogy kitessékeljem belőle a gondolatokat, majd biccentettem a többiek felé, és elindultam a várakozó illető irányába. Nem akartam hangzatos utolsó szavakat, sem búcsúzkodást, sem reményteljes, majd találkozunk a túloldalon sablonszövegeket. Sablonszöveg. Ez jó. Na lássuk!


  • 1

#62 Fálen

Fálen

    Advanced Member

  • Trusted Members
  • PipaPipaPipa
  • 222 Hozzászólás:
  • LocationBudapest

Elküldve: 06 március 2019 - 10:03

Szálem esélyeit számolgatta. Lehet jobb lett volna egyedül aludni, akkor nem törődik ezekkel az ismeretlenekkel annyit. Lehet szüleinek igaza volt, és túl sokat tölt az árnyakban.

Bízott -e egyáltalán a többiekben eléggé, hogy túléljék? Hogy képesek legyenek oda ugrani amit leírt? Talán képes lenne ennyi együttlét után a Logrussal megtalálni őket, a kérdés az, hogy hamarabb, még mielőtt az a világ széttépi őket. Érezte, hogy minden pillanatban felugrana, megragadná a többieket, és elrohanna, viszont ezzel talán még nagyobb veszélybe sodorná őket ÉS magát.

 

Most csak csöndesen evett gondolataiba mélyedve, remélte nem hall sikolyokat és várta, hogy végre az ő köre lehessen és elhagyhassa ezt a borzasztó helyet.


  • 1

#63 Miststalker

Miststalker

    Maximális Teljesítmény

  • Trusted Members
  • PipaPipaPipa
  • 225 Hozzászólás:
  • LocationBudapest

Elküldve: 07 március 2019 - 14:37

Albirát senki nem állította meg, és mögötte halk, végleges puffanással csukódott be az ajtó. A többiek ismét magukra maradtak a kis szobában, ahová csak némi zaj hallatszott be a Hasadt Sablon termében folyó eseményekből.
 
A terem maga hatalmas volt, legalább négy futballpályányi területtel. A közelebbi fele csupa beton volt, mint egy parkolóház, a plafont tartó négyszöges oszlopokkal, de a távolabbi sarok felé a pillérek cseppkövekké satnyultak, és boltozatos terméskő barlang vette át a szürke, egyenes falak helyét. Középen pedig finoman, eleven tűzként izzott a Hasadt Sablon. Tökéletességét az oszlopok és cseppkövek némelyike törte meg, és a fekete, már-már fenyegetően sötét, üvegszerű sérülés egészen a labirintus közepéig húzódott. Felette remegett a levegő, mint nyáron a forró aszfalt felett, és a könnyű párának lassan változó azúr megvilágítást adott. A teremben hűvös volt.
 
Odakint nem voltak sokan. Mr. Freeman a hasadás 'start' pontja mellett állt, egyik kezében jegyzetet tartott, míg a másikkal intett Albirának, jöjjön közelebb. A hölgy, aki az ajtót nyitotta, szintén odasétált; e kettőn kívül csak néhány biztonsági őr termetű, nem egészen emberi lény lézengett unottan.
 
Az események gyorsan haladtak, mint ahogy az elvárható, ha két ember túlórában próbál áthajtani többszáz jelentkezőt a próbán. Az első lépés az üvegszerű felületen könnyed volt. Amint Albira második talpa is érintette a hasadást, a Sablon érinthetetlen, izzó vonalai felszikráztak, és áporodott szellő csapott az arcába. A Rend megtépázott jele nyugtázta a betolakodó jelenlétét. Csak előre, egyenletesen. Láthatalan ellenállás gyűlt a nő teste köré, mintha egy tömeggel szembe kellett volna tolakodnia, mintha rossz irányba dúródott volna felfelé a tömött mozgólépcsőn. Verejték verte ki bőrét, már most. A próba nem volt könnyű, nem is volt bizonyos, hogy képes rá. A kóválygó kék vonalakról szikrák pattantak a fekete üvegre, ott táncoltak, majd hunytak ki. Némelyik lábbilijén landolt, és apró krátert égetett magának a műszövetbe. Az egyik lépésnél majdnem orra esett, olyan hirtelen foszlott szét a természetellenes erő, csak hogy lassan ismét felépüljön a következő pár méteren. Mint egy csaló, egy szélhámos, mint aki hamis kártyával próbál a Sátán ellen nyerni, mint aki cinkelt kockát csempészett az asztalra Vegasban, úgy ment előre Albira, elsettenkedve az árnyékvonalak pályáján. Volt, amikor a valódi erővonalak közötti negatív téren haladt át, és volt, amikor sérült úton szelt keresztül. A nyomás egész testében szorongatta, lélegezni is egyre nehezebb lett, a szikrák ruháját égették, kezébe, nyakába fúródtak. A fájdalom és kétségbeesés, mint hús-vér szörnyek ólálkodtak mellette, és taszításaikkal mindent megtettek, hogy a hamis utat járó a megsemmisülést jelentő sávra tántorogjon. Ő mégis legyőzte őket, és haladt tovább. Minden lépés olyan volt, mintha nagyfeszültségű kábelre lépett volna, átjárta az energia, amit a Sablonból lopott, gyúrta, csavarta, formálta. Mintha tésztaszűrőn préselte volna át magát, úgy erőlködött, a fröcsögő szikrák égették, hajában lángok táncoltak, a köd sűrű volt, mint a melasz...
 
Egyensúlyát elveszítve zuhant előre, de nem vált emésztették el a lángok, nem vált hamuvá. Albira a Hasadt Sablon közepén volt, sajgó perzselésnyomokkal amiket saját sós izzadtsága égetett, parázsló ruhával és hajjal, jártányi erő nélkül. Nem volt csodálatos érzés - ahhoz lehetett hasonlítani, mint amikor megfürdik az ember egy kád olajos porban. Rövid szünet után halk búgásra lett figyelmes, ami mint kérdés lebegett a levegőben: merre tovább?
 
 
*   *   *   *   *
 
 
Az ajtón át egyre hangosabb, ideges moraj hallatszott, ahogy egy tucat izgatott hang nézte a mutatványt, majd egyszerre elcsendesedtek. Ismerős lépések közeledtek az ajtó felé, minden bizonnyal azért, hogy hamarosan a következő delikvenst tegyék próbára.

  • 1

panic


#64 Cerbie

Cerbie

    Advanced Member

  • Trusted Members
  • PipaPipaPipa
  • 118 Hozzászólás:
  • LocationBudapest

Elküldve: 07 március 2019 - 15:42

Jobbra-balra mozgattam kicsit a fejemet, ahogy felkészültem - egy hangos roppanás kísérte mindkét irányba. Kiegyenesedtem, amennyire csak tudtam (ami annyira nem sok egy gnollnál) és a fegyveremet a kezembe vettem. Sejtettem, hogy nem sok hasznát fogom venni, de bátorsággal töltött el.

 

Én voltam a következő. Nagy levegőt vettem.

 

- A túloldalon találkozunk. - motyogtam magam elé.

 

Egy pillanatra sok minden futott végig az agyamon. Személyek, akikkel találkoztam, ismertem... Szerettem. Események, fontosak és kevésbé fontosak. Érzelmek vegyes zuhatak.

 

Majd semmi, csak az üresség. Béke.

 

Elindultam.


  • 1

#65 Mofi

Mofi

    Member

  • Members
  • PipaPipa
  • 16 Hozzászólás:

Elküldve: 08 március 2019 - 08:32

Nem haltam meg. Legalább is ez volt a legjobb feltételezésem. Megtapasztalni a haldoklást eddig így még soha nem sikerült, tehát azt is okkal feltételezhettem volna, hogy meghaltam, ami a sablonon való keresztül gyaloglás alatt igen kecsegtető lehetőségnek tűnt. Most azonban béke volt, és nyugalom. Lassú lélegzetvételek. Kellett még lélegeznem. Akkor talán tényleg nem haltam meg. Mit mondott Sebti? Ne forduljunk vissza? Ezt könnyen tudtam teljesíteni, ugyanis fel sem tudtam kelni a földről. Mi volt a másik dolog amit mondott? Nem volt erőm gondolkodni, csak a vér zúgását éreztem a fülemben, a szívem dobogását a torkomban –tehát nem haltam meg–, valamint a mindenemet átjáró fájdalmat. Reméltem, hogy nem Remi lesz a következő, aki erre jön, ugyanis ő talán nehezen tudna felkaparni. Mi van, ha itt maradok? Itt elvileg nincs veszély. Ki az az idióta aki ide akarna idejönni rajtam kívül?


  • 1

#66 Fálen

Fálen

    Advanced Member

  • Trusted Members
  • PipaPipaPipa
  • 222 Hozzászólás:
  • LocationBudapest

Elküldve: 10 március 2019 - 10:36

Szálem már teleette magát, egy pohár narancslével a kezében  a vékony falnak hintázott székével. Szemei az ajtót bámulták és várta, hogy végre sorra kerülhessen. Fogalma sem volt pontosan, hogy milyen nehéz lesz a feladat, de sejtette, hogy ha véletlenszerű árnylakókat dobálnak a hasadásba, akkor őneki csak könnyebb kéne legyen. A többiekre próbált nem gondolni, inkább arra terelte gondolatát, hogy mit fog enni amint hazaér. 


  • 1

#67 Miststalker

Miststalker

    Maximális Teljesítmény

  • Trusted Members
  • PipaPipaPipa
  • 225 Hozzászólás:
  • LocationBudapest

Elküldve: 11 március 2019 - 14:28

Albirához tompán jutott csak el a terem őrségének üdvrivalgása, akik izgatottan kurjongtak a ritka sikerek egyikének láttán; alig lehetett őket lecsitítani. Freeman úr szavai egyenesen kivehetetlenek voltak a fáradtság és a Sablon köde sűrű gomolyán keresztül. A középpontban végre nyugalom volt, és a tökéletlen jel elfogadta meghódítását. Akármennyi időt el lehetett volna odabent szundikálni, piknikezni, de a levegő haraphatóan tele volt feszültséggel, és nem lehetett tudni, hogy a bejáratnál álló kultisták, vagy az izzó labirintus türelmetlenkedik. Végülis, ételt nem hozott magával a végtelen sztrájkoláshoz, és ki tudja, mi a kontingencia erre az esetre, mi lesz a többi jelentkezővel.


  • 1

panic


#68 Mofi

Mofi

    Member

  • Members
  • PipaPipa
  • 16 Hozzászólás:

Elküldve: 11 március 2019 - 18:04

Legalább annyi időnek el kellett telnie, amíg képes voltam a saját lábamon visszavánszorogni az ajtóig. Ha már teljesítettem a feladatot, annyi időt igazán kaphattam, hogy ne a földön csúszva evickéljek ki onnan. Emlékeztem arra, hogy mit mondott Szálem, de sajnos túl jól emlékeztem a negatív, intő szavaira is a halálos, torz világokról. Ha egy háborúba akarnak minket vinni, az azt jelenti, hogy legalább fel kell készülnünk, vagy minimum odajutnunk. Ha viszont ott és akkor beleteleportálom magam valami szörny szájába, akkor azonnal meghalok. Összeszedtem minden maradék erőmet, és elindultam visszafele.


  • -1


0 felhasználó olvassa ezt a témát.

0 felhasználó, 0 vendég, 0 anonim felhasználó