Ugrás a tartalomhoz


Fotó

Fórum RPG - Hasadt Sablon


  • Please log in to reply
95 válasz erre a témára

#21 Miststalker

Miststalker

    Maximális Teljesítmény

  • Trusted Members
  • PipaPipaPipa
  • 233 Hozzászólás:
  • LocationBudapest

Elküldve: 26 február 2019 - 01:28

A szendvics tisztességes benzinkúti minőségű volt, tele salátával, szalámival, és tojással, és bár hűtőhidegsége ok lehetett némi panaszra, a legtöbbeknek megfelelt, főleg ingyen. Ezen tapasztalatok után a sörtől és kávétól sem várt csodát az épeszű árny-, vagy épp káoszlakó, és valóban, a gyenge középszerűséget csak a díjmentesség tudta megemelni némileg. Nem hercegnek való étkezde, de nem is hercegekkel volt tömve a kocsi.
 
Murgal lehet, hogy minden szemet magán érezett a két szám közötti csendben, de senki nem érdeklődött azonnal az elejtett tabu szó után. A pultos is csak azért jött oda, hogy a sört odalökje Albirának. Mindketten nagyjából hasonló oktatáson estek át, egy kicsit más körítéssel: nagy ígéretek, kevés konkrétum, és egy teljes körben fizetett út a szervezet egy új központjába, ahol valami rítus után fel lesznek avatva.
 
A gnoll már épp megnyugvással konstatálhatta volna, hogy minden következmény nélkül, feltűnésmentesen megúszta a suttogó-dörmögő ijedtséget, amikor egy vinnyogó orrhang ütötte meg a fülét, pont oldalról.
- Ó, ti úgy néztek ki mint akik tudnak valamit! - csippantotta kedélyesen a hang forrása; egy gyors pillantás oposszumként azonosította, a testalkat olyan variációjával megáldva, ami korát és nemét valahol a tizennégy éves nyurga srác és a negyvenéves, jó karban lévő nő között bárhová elhelyezhette. Alulméretezett dzsekije és nadrágja a jóízlés határát súrolta, és a vigyorgó arcot ékesítő smink, fém, a szeme sarka alatti két csillag, és csillámdarabokkal telenyomott írisze arról árulkodtak, hogy ez lehet a legtemplom-kompatibilisebb öltözéke. Hosszú ujjú talpai gyűrűstül csattantak a padlón ahogy két bárszékkel közelebb csusszant.
- Mielőtt megkérditek: ezek tényleg mindenkit befogadnak! Nem vagyok ilyen alternatív gyülekezetes típus, csak azért jöttem, mert furcsa dolgokat olvastam ki taróból - csacsogta, kicsit mentegetőzve, majd felhajtotta pohara tartalmát, és egy intéssel kért még egyet ugyanabból a pandától.

  • 1

panic


#22 Fálen

Fálen

    Advanced Member

  • Trusted Members
  • PipaPipaPipa
  • 231 Hozzászólás:
  • LocationBudapest

Elküldve: 26 február 2019 - 12:15

Szálem nyugodtan a gnollra nézett, aki véleménye szerint sokkal több figyelmet vont magára a csitítással. Vállat vont majd oposszumra pillantott. Káoszitaként már hozzászokott, hogy nagyon változatos alakokkal találkozik, sőt talán ő lenne a legkirívóbb normális alakjában. Míg értékelte magában a csillámló szemeket, nem tartotta furának. Az embert aki próbált szóhoz jutni csak figyelmen kívül hagyta, érdekesebbnek /kevésbé félénknek bizonyultak a többiek, és nem volt bemutatkozós kedvében, legalábbis nem először.

 

- Én új vagyok és csak érdeklődtem éppen, hogy mire kell számítani. Olvastál valami érdekeset a kártyákból? - kérdezte kíváncsian az oposszumot. Hangja mintha most kevésbé érződött vulgárisnak. Lehet, hogy a kávé és a szendvics segített.


  • 1

#23 Cerbie

Cerbie

    Advanced Member

  • Trusted Members
  • PipaPipaPipa
  • 125 Hozzászólás:
  • LocationBudapest

Elküldve: 27 február 2019 - 08:36

Oposszum??? Divinikus? Csaló? ??????

 

Tudtam, hogy bajt hoz, amikor betorpant mellettünk. Ketten társalgás, hárman kínos, négyen már parti. Nem sokan érdemelnek ki ennyi kérdőjelet a füzetembe. Nem csak, hogy még hozzá hasonló lényt nem is láttam, de az egész megjelnése azt üvöltötte: bajkeverő.

- Csak pont annyit, hogy tudjuk, nem tudunk eleget. Mint kiderült. - válaszolom neki egy halvány mosollyal a pofámon.

- Úgy vélem, egy darabig együtt fogunk utazni... és nyaralni. Jobban járunk, ha legalább névről ismerjük egymást. Murgal. Örülök a találkozásnak. - Nem sok értelme lett volna hamis nevet használni - ezek szemmel láthatólag nem Új-Chicagoiak. Főleg nem Alvárosiak. Nem elpődnék meg, ha ebbből a bandából egyedül én származnék onnan; már-már szaglik rajtuk a Felvárosi magabiztosság, mintha a világ körülöttük forogna. Egyelőre ezt nekem csak tettetnem kell.

 

És közben vigyáznom mind a saját, mind a lehendő áldozatok testi épségére. Még egyet kortyolok az italomból majd akaratlanul is végignyalok az ajkaimon.


  • 1

#24 Mofi

Mofi

    Member

  • Members
  • PipaPipa
  • 20 Hozzászólás:

Elküldve: 27 február 2019 - 09:21

Az események egyre gyorsabban kezdtek el pörögni, ráadásul úgy, hogy senki nem irányította őket, legalább is látszólag nem. Ettől már igencsak elszoktam, és meglepődötten kapkodtam a fejem ide-oda, egyik lényről a másikra, egyrészt azért, hogy lássam mi is történik, másrészt azért, mert tényleg meg akartam magamnak nézni az összes fura szerzetet, még akkor is, ha ebből soha senki nem fog nekem elhinni semmit. Ez a része azért nem zavart igazán, mert eddig sem hitt nekem senki, másrészt pedig nem gondoltam, hogy erről a kalandról valaha is hazajutok, nemhogy élve, de még holtan sem. Ebben a részében a dolognak legalább biztos voltam, amikor elindultam.

 

A meglehetősen tolakodó, patkányszerű alaknak a ruháján elidőzött egy ideig a tekintetem. Itt mindenki megbámult mindenkit, így én sem zavartattam magam igazán. A szavai hallatán csak egy mondat ugrott be a múltból, miszerint nem veszünk semmit, és apró sincs nálam, de jobbnak gondoltam ezt magamban tartani.

 

A saját kérdésemre ugyan nem kaptam választ, még a jóstól sem, de legalább elhangzott az első olyan kérdés, amire valóban, és magabiztosan válaszolhattam.

 

– Albira. Albira Márquez vagyok.

 

Jelentettem ki, majd a pohárért nyúltam, és annak üdvözlésképpeni megbiccentése után a számhoz emeltem. Egyrészt azért, mert már meglehetősen szomjas voltam, másrészt azért, hogy megtudjam, ismerik-e ezt a szokást más világok népei is, vagy legalább is a körülöttem összegyűlt kis kompánia.


Szerkesztve Mofi által: 27 február 2019 - 09:23

  • 1

#25 Miststalker

Miststalker

    Maximális Teljesítmény

  • Trusted Members
  • PipaPipaPipa
  • 233 Hozzászólás:
  • LocationBudapest

Elküldve: 27 február 2019 - 10:37

- Remi, vagy Remington azoknak, akik szeretik az többletszótagokat - vigyorgott az oposszum, Murgal korábbi fog-nem-villantó önmegtartóztatását teljesen semmibe véve. Koszosfehér pofáján vad cikkcakkban futott végig az elefántcsontszín fogsor, majd egy kis biccentéssel nyugtázta Albira poháremelését. Mindeközben az rendesen megbámulhatta ruházatát: a különc idegen lapos mellkasán a kurta farmerdzseki alatti feszes póló elég rövid volt ahhoz, hogy fehér szőrű hasból valamennyi kilátszódjon, a rövid farmer pedig elég alacsonyan csüggött csípőjére, hogy egy villanásnyi spagettipánt is megüsse a szemet. Nyaka körül a csipkeszalaggal valóban könnyű lehetett volna azzal gyanúsítani, hogy valamit el akar adni, de nem úgy nézett ki, hogy most épp ez a célja.
 
- Nos, az egész úgy kezdődött, hogy nagyjából kéthetente szoktam kirakni magamnak egy kelta keresztet, csak hogy ráhangolódjak arra ami az életemben folyik, tudod? Olyankor elgondolkodok dolgokon - kezdte el magyarázni Szálemnek, láthatóan belelendülve. Mezítelen ujjait kusza türkiz sörényébe túrta, felborzolva azt; közepén megtört, pucér farka a bárszék magas szára köré csavarodott.
- Elsőnek a Halál jött ki, na de nem tudom hogy tudod-e, de nem jelent feltétlen rosszat, csak válto-... Tyű.
A viharos istencsapás zaja a kocsi tetején és ablakain egy ideje alábbhagyott, megkönnyebbülést és egy fajta ürességet hagyva maga után. A nap még bőven a horizont alatt volt, de már megderengette a tájat, amiből végre ki lehetett venne valamit. Aki egy pillantást is vetett az ablakra, elakadt a szava - a csöndet csak pár elmélyülten társalgó utas, és a wurlitzer szüntelen nyekergése tartotta távol.
 
Odakint alig maradt felhő, és bár a csillagokat még nem tudta elfojtani a napkelte, a lilás égboltot egyértelműen a káprázóan fényes, vékony sáv uralta, ami a nap fényét visszaverve vetett világosságot a tájra. Romos, a természet által már nagyrészt visszafoglalt épületek kusza dzsungele suhant el az ablak előtt; a menetszél megtépte az egykori erkélyeken burjánzó mályvaszínű virágokat. Majd mindez egy hangos suhanással eltűnt, és egy alagút fala váltotta fel a három másodperc idillt.
 
- Tisztelt utasaink! Hamarosan megérkezünk célállomásunkra; megállás után kérjük rendezetten hagyják el a vonatot, és kövessék a jelzéseket az eligazításhoz. Köszönjük! - duruzsolta egy hangszóró.

  • 1

panic


#26 Cerbie

Cerbie

    Advanced Member

  • Trusted Members
  • PipaPipaPipa
  • 125 Hozzászólás:
  • LocationBudapest

Elküldve: 27 február 2019 - 11:26

Most már neveket is társíthattam a leírásaimhoz. Jó kezdet. Most már csak a többi ittlévővel kell számolnom. Hányan lehettek? Huszan? Ötvenen? Többen? A kultistákkal mindig az a baj, hogy nem tudhatod, mikor pattan el valami a fejükben. A legjobb barátaid, egészen addig, amíg nem gyanítják, hogy kívűlálló lehetsz. Vagy azt, hogy el akarod hagyni a 'gyülekezetet'. Paranoia. Gyűlölet. Erőszak.

 

A táskámba nyúltam, hogy felvegyem karimás kalapomat belőle - és közben errenőrizzem magamnak, hogy a pisztolyom a helyén van. Felálltam és kiegyenesedtem, rámosolyogva a többiekre ismét, majd egy bólintással csak annyit mondtam:

- Csak önök után.


  • 1

#27 Mofi

Mofi

    Member

  • Members
  • PipaPipa
  • 20 Hozzászólás:

Elküldve: 27 február 2019 - 11:48

A sör nem volt a legfinomabb, amit valaha ittam, főleg úgy nem, hogy először majdnem magamra öntöttem, amikor sokadik résztvevőként a bemondó is bekapcsolódott a beszélgetésünkre, majd gyorsan kellett lehajtanom, hiszen készülődni kellett a leszálláshoz. Úgy tűnt, vagy maga az étel illetve ital fogyasztása, vagy az alkoholizálás olyan egyetemes tevékenység, hogy a létező összes faj ismeri, és kötődnek hozzá rítusaik... vagy esetleg csak teljesen egyértelmű volt a jelzés amit tettem, és egyszerűen megértette az utalást.

 

Nem ez volt azonban, amit meg szerettem volna tudni, sőt, még a különböző kártyavetések mikéntje sem foglalkoztatott igazán, bár ezzel együtt igyekeztem minden információra figyelni, és minden körülöttem zajló eseményt legalább is felületesen szemügyre venni és elraktározni. Ilyen volt az ablakon át látott táj is, amiről nem tudtam eldönteni, hogy meglepetést okozott-e, vagy sem. Nem vártam semmit, és mégis mindenre számítottam, legalább is amit el tudtam képzelni, addig azonban még nem sikerült felülmúlni a képzeletemet, legalább is ha még a józan eszemnél voltam, ezt azonban akkor és ott, lehetetlen volt megállapítani.

 

Eddig is a hiéna volt a legérdeklődőbb, legudvariasabb és legszimpatikusabb, így tehát visszatéve az asztalra a poharat, és is felemeltem a szék mellől a könnyű kis hátizsákot. Semmi fontos nem volt benne, egy váltás ruhát sem hoztam magammal, lévén fogalmam sem volt, hogy hova megyek. Mindössze annyi személyes és hasznos holmi lapult benne, amennyit bárki magával visz, amikor kilép a háza ajtaján. Tulajdonképpen pontosan annyi, hiszen az erre használt táskát kaptam fel, talán csak megszokásból is.

 

Még utoljára körbenéztem a vonaton, majd egyenként az összes új ismerősre, legvégül kérdőn Murgalra. Számomra ennyi volt a leszálláshoz való készülődés, a vonat pedig még haladt. Egy-két másodpercig tétován ácsorogtam, majd megindultam az ajtó felé. Kövessék a jelzéseket. Az menni fog.


  • 1

#28 Fálen

Fálen

    Advanced Member

  • Trusted Members
  • PipaPipaPipa
  • 231 Hozzászólás:
  • LocationBudapest

Elküldve: 27 február 2019 - 12:41

-Sebti - mondta egyik álnevét, nem azért mert tartott az itteniektől, hanem mert meg akarta nehezíteni a szálak mozgatójának a munkáját ha valaha keresni akarja. A robaj után hirtelen elcsendesült és elkezdett kifele bámulni az ablakon bamba tekintettel.
Logrus csápjaival próbálta megismerni ezt az árnyat, felismerni, hogy mitől olyan különleges, mi az amiért ide hoztak mindenkit.
  • 1

#29 Miststalker

Miststalker

    Maximális Teljesítmény

  • Trusted Members
  • PipaPipaPipa
  • 233 Hozzászólás:
  • LocationBudapest

Elküldve: 27 február 2019 - 14:01

A szerelvényről leszállva egy nagy, földalatti pályaudvar tárult az utazók elé. Egyetlen működő vágányára futott be a vonat, a többi nyilvánvalóan használaton kívül állt, de maga a peron, és az onnan kétszárnyú üvegajtókkal elválasztott pályaudvar kifogástalan állapotban voltak. A boltíves mennyezet, míves sárgaréz dekorációk, a márványpadlók mind egy letűnt, vagy sosem volt kort idéztek. A nagy, üres helyiséghez tartozó különös érzés nem is igazán csaphatta meg az elsőnek belépőket, a vonatról letóduló sereglet kitöltötte a teret - az egyetlen furcsaság a csupa bezárt bolt volt.
 
Murgal most alaposan szemügyre vehette a 'szektásokat': a hétkocsis szerelvényről vagy háromszáz ilyen-olyan szerzet szállt le. Nagy arányban volt közöttük (látszólag) közönséges ember, de más ismert és ismeretlen fajok is képviselték magukat. A legtöbben izgatottan várták kalandjuk következő szakaszát, míg páran zavarodottan pislogtak maguk köré, mint aki maga sem tudja, hogyan került ebbe a cirkuszba. Az út rendesen ki volt táblázva, de önkéntes diákmunkásnak kinéző szervezők is terelgették a tömeget és adtak felvilágosítást.
 
Sebti (valós barátainak Szálem) elszöszmötölhetett egy darabig, amíg a nagy tülekedésben képes volt megfelelően összerakni fejében a Logrusz ficánkoló bűvös kockáját, amiben Remi izgatott csivitelése a legutóbbi divinációs kísérleteiről sem igazán segítette. Nem is volt rá nagy szüksége amúgy sem, mert amint lelépett a kocsiról, megcsapta az orrát a leginkább ózon- és amperszaghoz hasonlítható árnyközi levegő: a Sablon egyik majdnem tökéletes árnyképe rejtőzött valahol a földalatti létesítmény zegzugaiban.
 
A csoportot lassan, rendezetten egy körülbelül hétszáz főre tervezett nagyelőadóba vezették. A kráterszerű terem leghátsó sorában egy törpe épp egy régi mozigéphez hasonló vetítőt állított fel éppen, míg a mélyben a pulpitusnál egy sötét bőrű férfi igazgatta jegyzeteit. A fehér falon már meg is jelent az üdvözlődia. Hátul kisebb zajjal rendészkedés folyt - valószínűleg voltak, akiket az út izgalmai egy kicsit túlságosan is lázba hoztak.

  • 1

panic


#30 Cerbie

Cerbie

    Advanced Member

  • Trusted Members
  • PipaPipaPipa
  • 125 Hozzászólás:
  • LocationBudapest

Elküldve: 27 február 2019 - 14:12

Bassza meg. Ez suhant át a fejemen, ahogy a tömegre néztem. És ezek még csak a most érkezők. Hányan lehettek, akik csak úgy nyomtalanul eltűntek? Hány városból - vagy akár hány országból származó lény volt itt? Mindig azt hittem, hogy tökéletesen ismerem a legtöbb fajt - nyomozásokhoz szükség volt komolyabb biológiai felkészültségre - de akkor miért nem ismerek fel ilyen sokat? Kezdtem kényelmetlenül érezni magam. Lehet még nekem is túl nagy az, amit találtam.

 

Vajon késő-e segítséget kérni? Egy pillanatra végigfutott Vándor telefonszáma a fejemben. Biztos boldog lenne, ha felcsörgetném. "Itt vagyok egy ismeretlen helyen majdnem félezer emberrel. Hoznál egy csapatot és letartóztatnál mindenkit?" A gondolattól is kirázott a hideg. Próbáltam nem mutatni. Inkább az új ismerősem felé fordultam.

- Önöknek mondtak valamit, hogy pontosan mi lesz? Bár úgy látom, filmezni fogunk. - mondtam egy kicsit felnevetve, ahogy végignéztem a törpén és a felszerelésén, majd visszapillantottam a többiekre.


  • 1

#31 Mofi

Mofi

    Member

  • Members
  • PipaPipa
  • 20 Hozzászólás:

Elküldve: 27 február 2019 - 14:37

Megtudtuk a farkas nevét is, bár megszólításához nem igazán fűledt a fogam, hiszen ő sem volt valami bőbeszédű, és látszólag nem is vágyott a társalgásra, így inkább csak sebtiben leszálltunk a vagonból.

 

Behunytam a szemem mielőtt leléptem volna a peronra, majd elégedetten bámultam fel a hatalmas épület mennyezetére, azt követően pedig körbe a csarnokban. Igen, ez már sokkal inkább illett abba a tervbe, amit én folyamatosan magam elé képzeltem, lépésről lépésre. Annak, hogy minden ódon patinában tündöklött, nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, és nem is igazán lepett meg, hiszen illett a vonathoz, bár meg kell hagyni, egy lépést azért tettek a komfort irányába. Úgy véltem, hogy bizonyára semmi jelentősége nincsen, csak arra való, hogy megakadjon rajta a tekintetünk, és ez meg is történt.

 

Ezek után a hatalmas tömegre terelődött a tekintetem, és rögtön meg is próbáltam felvenni a lépést a hiénával, nehogy elkeveredjek valamerre. Nem mintha bíztam volna benne, de bizalmatlanságot sem éreztem az irányába, mindössze egy ismerős pont volt, az ilyeneket pedig jó megtartani effajta őrült kavalkádban.

 

Halk kuncogással, és egy fejrázással válaszoltam egyrészt az elém táruló látványra, másrészt Murgal kérdésére. Vetítőgép? Diaképek? Próbáltam úgy tekinteni erre, mintha valamiféle előadásra érkeztünk volna, de helyette csak a vásári mulatságok képei ugrottak be, és bár mi voltunk a vászon valóság közeli oldalán, tudtam, mégis mi vagyunk azok, akiken valakik igazán jól szórakoznak.

 

– Fogalmam sincs, de ha mondtak volna bármit is, azt sem hinném el. Jöjjön, ne maradjunk le a premierről!

 

A saját magamban feltüzelt nemlétező magabiztosság, a mit veszíthetek érzés által keltett nemtörődömség, valamint a hely abszurditása olyan furcsa eufóriát indított meg bennem, amelynek izgalmát már régóta nem éreztem. Az, hogy semmiről nem volt semmi fogalmam cselekvésre késztetett, így tehát megragadtam a hiéna mancsát, és amennyiben engedte, elkezdtem a nézőtér eleje felé vonszolni, hogy megfelelő helyről nézhessük a színjátékot. Ebben a társaságban az sem lepett volna meg, ha egy zsiráf ül be elém. Erre a gondolatra ismét felkacagtam, picit úgy érezvén, tényleg jobban járok, ha elengedem a józan ész utolsó darabkáit is a tudatomból.


  • 1

#32 Fálen

Fálen

    Advanced Member

  • Trusted Members
  • PipaPipaPipa
  • 231 Hozzászólás:
  • LocationBudapest

Elküldve: 27 február 2019 - 15:17

Sablon közelébe érés néhány kellemetlenséggel járt időközönként. Kicsit olyan volt mintha egy szűk lakásban egy forró fűtőtest, burok nélkül állt volna középen. Megtanultad kerülgetni de néha néha mégis sikerül beleverned egy-egy végtagot.

Szálem aki eddig bambán bámulva követte a többiéket, hirtelen megrezzent majd elkezdett káromkodni.
- Hogy fulladnának bele Nílus mocskos vízébe!! -
Meg volt esküdve hogy szikrákat látott amint a csápja súrolt valamit. Remélhetőleg csak a fajdomtól és nem a valóságban.
- Hé, mi a neved, Szőrgombóc- fordult Murgal és a többiek felé, akikkel eddig némán sétált. - Nem hallottatok eddig a Sablonról? - Kérdése után körbenéz, hogy lássa reagál-e valaki a név hallatán.
  • 1

#33 Cerbie

Cerbie

    Advanced Member

  • Trusted Members
  • PipaPipaPipa
  • 125 Hozzászólás:
  • LocationBudapest

Elküldve: 27 február 2019 - 15:46

El kell ismernem, ez a nap tele volt meglepetésekkel. Egy dolog, hogy egy nagy csapat szektás akart nekem minden jelzés szerint filmvetítésbe kezdeni, de hogy egy ember fogjon rá az én mancsomra, az először történt meg.

Na jó, hazudok. Először történt meg úgy, hogy nem próbált letartóztatni közben.

És ez úttal nem is ellenkezdtem. Albira - mint megtudtam a nevét - eléggé ellenállást nem tűrő módon vezetett át a tömegen. Furcsán boldognak tűnt, pedig saját bevallása szerint ő sem tudta, mi történik itt. Reméltem, nem került valamifél mágikus behatás alá. Azzal mindig kellemetlen volt foglalkozni.

 

Fülemet hegyeztem, ahogy a kis farkas 'szőrgombócnak' hívott. Dühös lettem volna, ha lett volna rá időm. Így csak ügyetlenül ismételtem:

- Ummm... Murgal. Szólíts Murgalnak.

 

Származási hely: Egyiptom

 

Ez került be a leírása mellé ezután.

 

Kérdésére fejemben végigzongoráztam mindent, ami bármiféle sablonnal kapcsolatos. Előre megírt szöveg lyukakkal. Kész dokumentum kitöltendő részekkel. Fém tárgy, amin festékfújóval átfújva könnyen festhetünk falra közepesen bonyult mintákat és szövegeket. Valami, ami sokszor másolható. Numerikus analízisben használható geometrikus ábrázolás.

 

- Nem, nem hallottam. Mi az?


Szerkesztve Cerbie által: 27 február 2019 - 15:48

  • 1

#34 Miststalker

Miststalker

    Maximális Teljesítmény

  • Trusted Members
  • PipaPipaPipa
  • 233 Hozzászólás:
  • LocationBudapest

Elküldve: 27 február 2019 - 15:47

Még épp sikerült négy egymás melletti helyet találni a hátsó sorokban. A bútorzat kezdetleges, szögletes és kényelmetlen lehajtható üléslapokból állt, amit talán az egykori tervező szándékosan nagyolt el, hogy a fájdalom nagyobb figyelemre ösztökélje a közönséget. A kisebb alkatúak itt jobban jártak, és a terem két oldalán, az előadótérhez vezető lépcsőn kellett letennie a fenekét egy sor, padokkal teljesen összeegyeztethetetlen lénynek. A közönség valóban kissé komikus, földöntúli látványt nyújtott.
 
Szálem az utolsó pillanatban húzta vissza csápjait. Valahol a tömegben egy szövevényes, kerek jel ragyogott fel az álcázott drider harmadik szeme előtt, égető, töretlen szabályossága reflektorként sepert végig a tömegen, talán épp a csápok forrását keresve. Csak jópár őrjítő másodperc után pislákolt és omlott önmagába a Rend megidézett mása, kék káprázást és ózonszagot hagyva maga után az erre érzékenyeknek. A Sablon, Corwin valódi, hibátlan Sablonjának egy bajnoka itt ült valahol a harmadik sor bal széle környékén.
 
- Nem, nem hallottam még róla. Valami baj van, Sebti? - kérdezte kissé aggodalmas arccal Remi. Pár másik arc is fordult a sakál-mimi felé, de valószínűleg inkább a terjedelmes káromkodás hatására, mint egyéb okból.

  • 1

panic


#35 Mofi

Mofi

    Member

  • Members
  • PipaPipa
  • 20 Hozzászólás:

Elküldve: 27 február 2019 - 16:10

Kifejezetten örültem annak, hogy a hiéna nem ellenkezett, sőt annak is, hogy úgy tűnt, a büfékocsiban mellénk szegődött másik két alak is igényli valamiért a társaságunkat. Mindegyik elveszettnek tűnt, így nem is gondoltam arra, hogy továbbra is tőlük kérdezgessek. Majd a vetítés elmond mindent, vagy semmit, vagy éppen újabb kérdéseket fog feltenni. Bármi lehetséges.

 

A Nílus szóra felkaptam a fejem, majd mindössze egy szemöldökráncolás, és egy rövid fejrázás után elvetettem a gondolatot. Biztosan csak rosszul hallottam, vagy azok az erők, akik tesznek érte, hogy megértsük egymás bizonyára különböző nyelveit, mindössze érthetővé kívánták tenni a szitkozódást számomra is. De miért pont a Nílus? Akkor nem sakálnak kéne lennie?

 

A szőrgombóc megszólítás egyértelműen nem nekem szólt, bár azért körbenéztem, hogy hányan kapták fel a fejüket rá, mielőtt helyet foglaltunk volna egymás mellett. A sablonra vonatkozó kérdésemet pedig már feltette Remi, így tehát csak értetlen fejcsóválást követő érdeklődő bámulással jeleztem Sebti irányába, hogy nekem sincs fogalmam arról, hogy miről beszél.


  • 1

#36 Fálen

Fálen

    Advanced Member

  • Trusted Members
  • PipaPipaPipa
  • 231 Hozzászólás:
  • LocationBudapest

Elküldve: 27 február 2019 - 17:58

Szálem ruhájának fehér-arany skálája, sötét hajának a divatos elől rövid, oldalt hosszú stílusban való vágása és az arany, vagy arany jellegű fejpánt már-már klisé egyiptomi benyomást kelthetett az azt ismerőknek.

 

Egy pillanatig bámulta a sorokat, kereste az illetőt a harmadik sorban, majd gyorsan leült és elnézett. Eszébe jutott, hogy akit ő keres, már ugyan úgy keresheti őt. 

- Nincs semmi, jól vagyok. Ha jól sejtem így vagy úgy, hamarosan többet fogtok tudni a Sablonról. - válaszolta kicsit halkabban. Nem volt kedve most A Beszélgetésre, és elmagyarázni a többieknek az univerzumbéli elhanyagolhatóságukat. Hirtelen a gnoll felé fordult ismét.

- Morgul, te olyan jó emberismerőnek tűnsz. A harmadik sor bal szélén te nem látsz valakit aki túlságosan magabiztosan vigyorog, esetleg úgy néz ki, mint egy beltenyésztett nemes? - Szálem nem sok sablonitát ismert, és akikről olvasott is így vagy úgy elfogult információt hallott róluk. Neki semmi baja nem volt velük, viszont ezek voltak egyedül a kifejezések amik számára leírhattak egy Sablon használót.


  • 1

#37 Cerbie

Cerbie

    Advanced Member

  • Trusted Members
  • PipaPipaPipa
  • 125 Hozzászólás:
  • LocationBudapest

Elküldve: 27 február 2019 - 18:08

Ahogy sejtettem, akármi is ez a "Sablon" amit Sebti emlegetet, most már biztos voltam abban, hogy köze van ahhoz, ami itt folyik. Valamiféle hitvilág, gondoltam, válasz az univerzum nagy kérdéseire. Le mertem volna fogadni, hogy csoportos öngyilkosság lesz a vége, ha így haladunk.

 

A kérdésre felhúzta a szemöldököm.

- Eléggé specifikus kérdés. - mondtam halkan, de nem beírtam megállni, hogy ne nézzek körbe. Nem akartam mondtani, hogy annyi furcsa lény van itt, amelyet még én sem ismerek, hogy egy "beltenyésztett nemest" lehet, hogy nem lett volna egyszerű kiszúrni. Azért megpróbáltam. Tű a szénakazalban, ahogy mondani szokták. Egy furcsa, ismeretlen tű egy nagyon zajos szénakazalban.

 

Keresésem közben akaratlanul is Albirára pillantottam egy másodpercre és megengedtem magamnak egy szélesebb mosolyot és egy bólintást. Bátorítónak szántam még ha meg is villantak hegyes fogaim. Kíváncsi voltam a rekaciójára, most, hogy iderángatott maga mellé. Csak reménykedni tudtam, hogy nem bánta meg.


  • 1

#38 Miststalker

Miststalker

    Maximális Teljesítmény

  • Trusted Members
  • PipaPipaPipa
  • 233 Hozzászólás:
  • LocationBudapest

Elküldve: 27 február 2019 - 22:21

A közmondásos tűt a szénakazalban - nem meglepő módon - nem sikerült megtalálni. Túl sokan voltak a teremben, túl nagy volt a zsivaj, és kicsivel szélesebb tudása ellenére még Szálem sem tudta, kit keres igazán, Murgal meg egészen reménytelen volt.

 

Mielőtt további kérdések merültek volna fel, vagy alaposabb kutatásba tudtak volna kezdeni, a terem elsötétült, és a morajló beszélgetést hangos pisszegés csitította el. Az előadást elkezdődött.

 

- Üdvözlöm Önöket, a nevem Carl Freeman, és én fogom tartani jelen eligazítást. Mindenek előtt együttműködésüket kell kérnem, mert a hangosítás nem működik...

Az előadás lassú bevezetővel indult, csak régebbi ígéretek elismétlése, hogy a tömeg hajlandó legyen a cél érdekében bármit lenyelni. Majd a következő dia egy olyan alakzatot mutatott, amit Szálem jól ismert - majdnem. Corwin szinte virágzó Sablonjának képe nem volt tökéletes, ronda repedések szőtték át a kerek labirintust alkotó kék vonalakat, gyerekjátékká téve a 'csalást' az alakzat közepéig való küzdelemben.

 

- A helyi tér erővonalainak ez a találkozása nagyszerű esélyt nyújt arra, hogy kiaknázzuk a benne rejlő lehetőségeket. A ráhangolódáshoz csupán a hibákon kell áttörni...

Úgy magyarázta el, mintha egyszerű lett volna a kétszáz méter átmérőjű alakzat résein átpréselni magát valakinek. A legtöbbeknek valószínűleg valóban fejtörést okozott: ez egy padlóra rajzolt labirintus, bármilyen közepesen ép személy át tud rajta ballagni! De a teremben legalább ketten tudták, hogy még a Hasadt Sablont is kénköves pokol megjárni, és a teremben összegyűltek közül jó, ha harmincan fejezik be élve.

 

- A centrális energiakutat elérve az ellenállás megszűnik, és ugyanazon az úton már egyszerű visszasétálni. Ennek végeztével megindulhat a képzés, amit akár távoktatás formájában is tudunk nyújtani...

Nyilván nem mondják el, hogy egy bármilyen Sablon közepéről bárhová el lehet teleportálni. A Sablon és árnyai tudatos entitások, és a sérült vonalak sérült tudathoz vezetnek - mint egy rossz dzsinn, úgy értik félre a kívánságokat. Van ellenben jó oldala is: herceg legyen a talpán aki lekövet egy ilyen szökevényt.

 

A tulajdonképpeni eligazítás nem sokkal ezek után véget ért, és az izgatottan társalgó tömeget kiterelték; rövid séta után elértek egy többszintes hotelszerűségbe, hatfős szobákkal. Lassan csapatok verődtek össze, és egyenként mindegyiknek elkezdtek kiosztani egy kulcsot egy ajtóhoz.


  • 1

panic


#39 Fálen

Fálen

    Advanced Member

  • Trusted Members
  • PipaPipaPipa
  • 231 Hozzászólás:
  • LocationBudapest

Elküldve: 27 február 2019 - 22:52

Szálem legnagyobb fejfájására, sejtése kezdett beigazolódni. Ismerte a Sablont. Már-már szomszédjaként tekintett rá, arra a típusra aki hangosan porszívózik vasárnaponként. Viszont ez? Ez nem ugyan az volt. Sohasem hallott olyanról, hogy egy sereg senkit összegyűjtenek csak hogy hozzávágjanak egy ilyen Hasadt Sablonhoz, csak hogy lássák ki marad meg. Mit akarnak velük csinálni? Mivel tudta, hogy közelben van egy sablonhasználó aki valószínűleg már tudott jelenlétéről, maga a menekülés is veszélyessé vált. Túl forró volt most a talaj számára, hogy bármit is csináljon a Logrussal és így még ha meg is szeretne másokat menteni a statisztikailag nagyon valószínű haláltól, magáról kell elsősorban gondoskodnia.

 

Viszont kíváncsi is volt. Mit akarnak? Vajon ez a Freeman a Sablon használó?  A Logrus őrülete után, lehet számára már gyerekjáték lenne megjárni ezt, viszont nem egy olyan hatalomnak érződött ami számára praktikus tudást birtokolt. A saját ereje sokkal kevesebb veszéllyel járt. 

- Ez a Sablon - suttogta a nyilvánvalót társainak a füleibe. - Ha meg kell járnotok, kövessétek azt amit mond, előtte egyetek, igyatok rendesen és fordítsátok minden figyelmeteket és energiátokat a megjárására. Elrontás komolyabb következményekkel járhat - próbálta kiegészíteni az előadást, reménykedve, hogy nem csak nyilvánvaló dolgokat közöl a többiekkel. A halált nem akarta említeni, az előadók sem tették.

 

Ami után ő is kapott kulcsot megkémlelte a saját szobáját, keresve valamilyen közös öltözéket amit hátha nyújtanak. Most nem akarta egyéniségét kifejezni és amíg az esemény tart el kell vegyülnie valamilyen szinten a tömegbe. Hátha kapnak valami kapucnis sötét rongyot amit használhat.


  • 1

#40 Mofi

Mofi

    Member

  • Members
  • PipaPipa
  • 20 Hozzászólás:

Elküldve: 28 február 2019 - 14:04

Beigazolódott, hogy a sakál valóban többet tud nálunk, és a ruházata miatt kezdtem úgy hinni, hogy valami ellenszekta vezetőjeként érkezett ide. A hiéna pedig, az érdeklődésével és simulékonyságával szintén olyannak tűnt, mint aki tudja, hogy mit csinál. Én is tudtam, tettem azt, amit a többiek, és egy pillanatra felpattantam a székre, hogy Sebti segítségére legyek a keresésben. Hasztalan volt.

 

Maga az eligazítás nem igazított el sehova, még a kiegészítésekkel sem. Benne rejlő lehetőségek. Miben? Egy labirintusban? Milyen lehetőségek? Ezt mindketten, mind az előadástartó, mind a sakál nyilvánvalóan okkal hagyták ki. Megint minden értelmetlen volt, és nem a hangosítás hiányzott a megértéséhez.

 

Mivel értelemszerűen kérdezni nem lehetett utána, így csak lassan csóválva a fejemet álltam fel a székből, és Murgal bátorító mosolyára visszamosolyogván tártam szét a karjaimat.

 

– Nem lettem ettől sem okosabb, de talán majd egy második előadással többre megyünk.

 

Pillantottam a sakálra -miközben követtem a tömeget és a kis csapatot a szobák felé-, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy mondja el amit tud. Ha már mi megjárjuk ezt az egészet, akkor legalább jó lenne érteni, hogy mi is ez pontosan.


  • 1


0 felhasználó olvassa ezt a témát.

0 felhasználó, 0 vendég, 0 anonim felhasználó