51 válasz erre a témára

[Muzolf]

A Sinfulslip-i csata.

 

Arnok 148 évének kora tavaszán az élvezetek hoszú házának számolatlan vendége fura események lehetett tanúja. Többen úgy vélik, Rain kultuszának pontosan az votl a célja a híres-hírhedt fogadó nyitásával, hogy közönséget szerezzenek a kis közjátéknak amit szerveztek.

 

A törpe, tünde, augner és néhány goblin bárd és utazó mint végignézhették, amint Stormhedge felnőtt lakosságának nagyobbik része teljes harci díszben masírozik ki a falaik elé, majd kezd menetelni nyugat felé, többtucat harci kutyával együtt.

 

 armyenroute.JPG   186,08K   0 Letöltések:

 

 

Egy heti erőltetett menet után érték el a nyugati és keleti nagy kontinenseket összekötő földhídon terpeszkedő goblin települést, Sinfulslip-et. S a hatvan fős brigád és nagyjából feleannyi harci kutyájuk rászabadult a goblinokra.

 

 battle1.JPG   62,25K   0 Letöltések:

 

A goblinok dedikált harcosai a gyakori rablóhadjárataik miatt tapasztaltabbak voltak, ahogy a parancsnokuk is. A terep is a védőket segítette, de hogy ennyi szergál, egy település lakosságának nagy része rájuk támadna egyszerre, az példa nélküli volt. S bár jópár kutyát, és hat szergált vesztettek, a támadók fanatizmusa és számbeli főlénye döntőnek bizonyult. A védők visszavonuli kényszerültek, s a szergálok a földdel tették egyenlővé Sinfulslip-et.

 

 Battle2.JPG   23,25K   0 Letöltések:

 

A pusztítás után nem volt persze kérdéses, hogy a goblinok visszatérnének, a szekta nem kockáztatta meg, hogy megszállnának egy előőrsöt ily közel a nyugati goblin szálláshelyekhez. De az üzenetet átadták. Eztán nem volt kétséges, hogy a keleti földek fagyos sztyeppéi és mocsarait kik uralták. S a Rain kultusz ezzel saját nemzetségükön belül is félelmetes hírnévre tett szert. Az üzenet legalább annyira szólt a császári udvarnak, mint a goblinoknak. A legendás tábornok híveit nem lehet félvállról venni. Elkötelezettségük az elveik, a harcos szergál eszméje iránt megdönthetetlen, s az utolsó földművesig mindjájan készek az életüket kockáztatni ezért.

 

 map.JPG   142,91K   0 Letöltések:

[Muzolf]

Muslings

 

 

Lexis Wormtail, the Lock of Smokes.

 

 Lexis.jpg   22,09K   0 Letöltések:

 

"The Lock of Smokes" a titulus volt amit sosem értett. A Desusmaguri nevreán banditák elleni kis félsikerű kalandja után aggatták rá. Állítólag tiszteletből, de mindíg úgy sejtette, hogy az egész valamiféle vicc ami nem esett le neki.

 

Pusszumfolkként fele akkorára sem nőt mint a szergálok akik közt nevelkedett, és miután mestere elbocsájtotta, jórészt tétlenül tengette napjait. Elméletben Safedales őrségéhez tartozott, de nem volt kérdéses, hogy csak mint afféle kabalát tartották. Pár rosszul feszerelt nevreán bandita torkának elvágása mikor még alszanak, merőben más mint a valódi harc, s ezzel igazán jómaga sem szálhatott vitába.

 

A hegyesfülüekkel a háború nem ment jól. A fekete nap összesküvés óta Emxunsum nemzetségéből senkinek még csak eszébe sem volt elhagyni a falvaik kevéske védelmet nyujtó falait. Mudcreep szedett-vedett erődje és vasbányája ugyan tartotta magát az elf betörések ellenére, de ellentámadást nem szerveztek a vezetőváltás óta. A messzi délről jövő hírek szerint az "északi" szergálok nemcsak tartották magukat a goblinokkal szemben, de visszaverték őket, és terjeszkedésbe kezdtek. Ahhoz azonban túlontúl messze voltak, hogy tőlük kérjenek segítséget, s Lexis nem is tartotta jó ötletnek. A régi legendák a másik világról éppen hogy óva intették a nevelőit attól, hogy északi testvéreikre bízzák magukat. Nem véletlenül riogatták a fiatal déli szergálokat azzal, hogyha rosszak, Rain Silves eljön értük és megeszi őket. Hogy a hiú ifjú hímekkel még előbb mást is csinál.

 

 

 

De a nevelői kevésbé félelmetes, közelebbi rokonaival talán még számolhattak. Lezuk Smnu nemzetségének a falvait épp ideje volt meglátogatni. Hátha köztük talált még olyanokat, akik hajlandóak voltak tenni szorult helyzetükről.

 

Lezuk Smnu falvait egy hegység választotta el egymástól. A közelebbi nyugati településeket könnyedén pár nap alatt el lehetett érni, s incidens nélkül elérte, s meg is szállt a legközelebbiben, ahonnét a helyi vezetőség felől kérdezőskedhetett.

 

Némi csalódással kellett megállapítania, hogy gyéren lakott birtokok hatalommal alig bíró névleges nemessége a legtöbb amivel számolhatott. A Helyi "királynét" egy domboldalba vájt sötét lukban találta meg, s kis beszélgetés után kiderült, üresen csenggő titulusán, és a testén viselt ruháin kívül többel nem rendelkezett.

 

 willage queen.JPG   64,32K   0 Letöltések:

 

A valódi hatalmat, ha lehetett annak nevezni a pártucat alattvaló feletti basáskodást, a helyi lordok gyakorolták, s az ő álláspontjuk a háborúval kapcsolatban a konfliktus milétének vitatása, és általában hogy úgy tesznek, mintha nem volna semmi gond, legalábbis semmi olyasmi amivel nekük foglalkozniuk kéne.

 

 

Lexis csalódottan és egyre erősebb kételyekkel küzdve vágott neki a ködös hegységnek, remélve hogy eléri Wardthundert, ahol Lezuk Smnu uralkodója trónolt. Utolsó reménységeként, hogy még bármiféle befolyással lehet a történelem menetére.

 

Az út hosszú, veszélyes és fárasztó volt. A hegységeket szerencsére legalább a mumusok elkerülték, ezért azoktól tartania nem kellett. De az élővilág és a hegy maga épp elég próbatételt jelentett önmagában. Rozsomákokat, és az egek terrorát, keákat kerülgetve mászott sziklát, s gyalogolt napokat a kopár kövek közt, többször kockáztatva hogy elfogyna a vize mielőtt újabb forrást találna. Kevéske geológiai tudását is próbálgatta a köveken. Az univerzum keserű humorára utalt, hogy kassziterit, az ón ércének nyomat találta több helyüt. Vas híján a rézzel ötvözve jófajta bronzot lehetett volna előállítani ebből, de több okból is képtelenség lett volna, egy bányászexpedíció a hegyekbe.

 

Szakadt ruhákban, kimerülten érte el az első szergál települét a hegy keleti lejtőin. kis híja volt, hogy az őrség nem luggatta ki a bundáját, de még időben tudott szólni hozzájuk, hogy a saját nyelvükön üdvözölje őket.

 

Meglepetéséként érte, hogy a főváros, és a császári székhely nem ugyanaz. De ahogy visszanyerte az erejét, Wardthunderbe indult. S másap este már Wardthunder kicsinyke erődjében találta magát, de előtte még megállapítva, hogy a környéken élőholtak riogatják a lakosságot, s csapnak össze nem szergál, hanem jórészt hegyesfülüek alkotta őrséggel.

 

 Wardthunder.JPG   117,3K   0 Letöltések:

 

Nak Ogradbost, Lezuk Smnu császárnőjét pedig törpe, tünde, és goblin udvaroncok jelenlétében találta. Lexis jobbnak látta óvatosan eljárni, ezért csupán óvatosan puhatolózott a helyzet iránt.

 

 Talk.JPG   56,65K   0 Letöltések:

 

Mind kiderült, feleslegesen, az elfekkel való háború nem volt tabu téma, de a helyzet bonyolultabbnak bizonyult mint Lexis azt valaha gondolhatta.

 

Később az udvaroncok jelenléte nélkül is sikerült az uralkodóval szót váltania, s akkor fény derült mindenre.

 

 

Lezuk Smnu-t minden oldalról nála erősebb szomszédok vették körbe, gazdaságilag a törpéktől függött, és politikai és katonai értelmben sok tekintetben a ködös hegység ezen oldalán található egyik elf nemzetség vazalussai voltak. Időközben azonban háborúban álltak két másik elf nemzettel, ugyanazzal mint nyugati testvéreik, és egy északabbra található tünde országgal. A kezük azonban meg volt kötve, a "tanácsnokai" folyamatosan figyelték őt és az udvara többi tagjait. Elméletben a bizonságukat garantálták a "szövetségeseik", gyakorlatilag inkább voltak börtönőreik. Az élőholtak támadásával sem foglalkoztak emiatt. A szergálok többsége úgy volt vele, hogy ha az utcákon tünde fegyveresek masíroznak, küzdjenek meg velük ők. Ami azt illeti, gyanúsan a tündékre fókuszáltak, s pletykák terjetek róla, hogy a támadások mögött szergál nekromanták áltak.

 

 

Lexis már-már földta a reményt, mikor Nak maga kezdett visszakérdezni. A mesteréről, a kutatásairól. Külső erők befolyásáról, s hogy azok mennyiben volnának kiszámíthatóak, esetleg használhatóak. Majd mintegy melléksen hozzátette, adódtak még lojális alattvalói, akiknek éppúgy nem volt ínyére a helyzet, akik tenni is készek voltak róla.

 

A possumfolk nem hitt a füleinek. Nak lényegében meg akart hívni, külső erőket, az idegen, túlsó isteneket? Komolyan kitette volna az alattvalóit az efféle befolyásoknak, a függetlenség, és a visszavágás lehetőségéért?

De még ha hajlandó is lett volna erre, nem volt előtte ismert semmiféle rituálé, varázslat vagy áldozattétel amivel fel lehetett volna kelteni a külső istenek figyelmét, érdeklődését. Hacsak... a mesterének nem volt igaza vele kapcsolatban. S akkor akarta vagy sem, minden lépésének, s az uralkodóval való tarsalgásának is tudatában voltak. S nem tudta mi volna roszabb, ha mit sem törődnének vele, vagy ha elég szórakoztatónak találnák Nak kívánságát, hogy teljesítsék.

[Muzolf]

Na, ez az a pont ahol az esetleges nézőket megkérdeném, hogy segítsek-e a Lezuk Smnu-i déli szergáloknak, ha ez nem volna egy eleve eldöntött dolog.

 

Vasra utaló nyomokat a környéken nem találni, messze települni meg nem látom értelmét, úgyhogy a létező településeiktől nem messze fogok felhúzni egy erődöt, amit ezúttal megpróbállok az adott civ fővárosává tenni. (Esélyes, hogy a vacak munkahelyi gépen a lag miatt elvérzik az egész, mert nem limitálhatom 100 főre a lakosságot mint Stormhedge esetében.)

 

A kérdés igazából az van még igazából aki nézi ezt a sorozatot, csak hogy tudjam érdemes-e rendszeresen updatelenem. Vagy elég ha bedobok majd egy summary-t valamikor az egy-két személynek aki talán idetéved. Illetve van-e bárki aki adoptálni akar egy szergált, vagy valami mást?

[Muzolf]

148 ősze, Timber.  Wardthundertől egy napnyira északra, Moonstone "erődje"

 

Pár hónappal Nak és Lexis első találkozása után az uralkodó ismét hivatta a possumfolkot.

 

 

Lexis nem tudta, miben reménykedjen. Megkönyebbülés lett volna, ha az egész tervet ejtik. De akkor esélyes volt, hogy semmi sem fog történni az ország helyzetének javítására. A lehetőségeik úgy tűnt a lassú romlás volt, vagy hogy a sorsot kísértik, midjájuk szabad akaratát kockáztatva.

Értetlenül fogadta a parancsait, de nem volt alkalma rákérdezni, mivel szokásukhoz híven, mindenűtt ott koslattak az elf tanácsnkok. Külső szemlélő számára  úgy tűnhetett a dolog, hogy csupán meg akarnak szabadulni tőle. Elküldték, hogy nézzen utána pár a falvaktól nem messze felszívódott telepesnek.

 

A trópusi erdők számára a tél közeledte nem jelentett semmit, s a dús vegetáció mellett nem tudta volna megmondani, hogy a terület megszállott-e. Abnormális növekedésnek jelét nem tudta megállapítani, s amit odkinn talált, nem volt több egy fura kinézetű fatákolmánynál.

 

 Moongate.JPG   145,09K   0 Letöltések:

 

Közelebbről megnézve az építmény pontosan annak bizonyult amit keresett. Lakóépület, ebédlő, szentély, raktár és adminisztrációs központ egyben. Az "erőd", vagyis annak kezdete ha úgy tetszik. Tizennyolc szergál lakos, jelenleg a teljes személyzet.

 

 building.jpg   151,75K   0 Letöltések:

 

 

A hely szemrevételezése után az expedícióvezetővel találkozott, aki felvezette a részleteket.

 

 royalguard.JPG   51,3K   0 Letöltések:

 

Moongate-t erődnek, s lakóit Királyi gárdának nevezni erősen túlzónak tűnt. De a terv nem is egy alig húsz fős személyzetű faházról szólt. Lexis-t mint tanácsadót szerették volna maguk közt látni. S a kijelölt területet voltak hivatottak átalakítani egy valódi fellegvárrá. Az uralkodó további személyzetet ígért, de forrásbeli támgotásra nem számíthattak. Maguk feleltek az ellátásukért, és az idővel hozzájuk küldött szergálok elhelyezéséért, felszereléséért és kiképzéséért. A királyi gárdának önellátónak kellett lennie, s javarészt titokban működnie amíg a trónszékhelyet áthelyezhették.

[Muzolf]

Érdeklődés hiányában szerintem jegelem is ezt a sorozatot. Moongate építése rettentően elnyúlt az egész területet védendő kerítés miatt, s mire ez és az elviekben ideiglenes szállások meglettek, a migráció miatt a lakosság túl hamar túl nagyra nőtt, sokan megkattanak, volti aki egy pocsojába folytotta magát, másoknál csak az a kérdéses mikor támadnak egymásra, miközben alapvető szükségletek nem voltak rendezve. Az egész egy kezelhetetlen káoszba fulladt amit semmi kedvem kigobozni.

 

Ráadásnak a politikai helyzet is egyre kevésbé  volt sürgető, a kerítés építésének két éve alatt az elfek akik a déli szergálokkal háborúztak, nekiestek a törpéknek és az agudnereknek is. Ami persze jó dolog a kis védenceinknek, csak épp csöppet antiklimatikus mikor egy teljesen tőlünk független dolog megold minden problémát.

 

Ami azt illeti, a világra is kissé ráuntam. Az egyetlenek akik érdekessé tehetnék innentől, a goblinok, egy ideig nem fognak ugrálni miután egy településüket feldúltuk az észak iszergálokkal. S túl messze vannak mindenkitől.

 

Ha folytatom ezt bármikor, egy másik generált világgal lesz.

[Muzolf]

Histories of Greed and Determination

 

 

Ushul Akmesh, avagy a "viharos földek" Arnok 150-edik évébe lépett, a mítoszok korában, legtöbbek számára csupán a harmadik, vagy negyedik generációval a világ teremtése után. A törpék és a tündék közt még akadtak kik emlékeztek a kezdeti évekre, mikor nem volt semmi, csupán a szülőföldek ahol az elsők a világon találták magukat, a végtelen vadon, és a teremtés névtelen, idővel elfeledett bestiái melyek még akkor nagy számban járták a világot.

 

Az első százötven évben a viharos földek civilizált lakói szaporodtak és sokasodtak, belakták a világ legtermékenyebb, könnyebben élhető és gazdagabb szegleteit. A számolatlan álattfaj az ősistenek kegyelméből értelemmel megáldott példányai ekkor még legjobb esetben is csupán vadászó-gyüjtögető életmódot folytattak, bár egyesek csatlakoztak az előnnyel indult nemzetségekhez. A teremtés 7 áldott faja között is kitűntek a szergálok, akik helyből két egyértelműen megkülönböztethető fajként kezdték.

 

 thepeoples.JPG   150,82K   0 Letöltések:

 

 Sergal.jpg   64,73K   0 Letöltések:

 

A civilizációnak fő gócpontjai a két kontinenset összekötő földhíd körül alakult ki. A melegebb és mérsékelt éghajlatú területekért versenyzett szinte mindenki. De azon belül is elsősorban csak azon földekért, melyek a mélyben is kellően gazdagnak bizonyultak. Ebben a versenyben a törpék két nemzete bizonyult ezeddig a győztesnek, sorban mögöttük a hibrid déli szergálokkal, kecskeszerű agudnerekkel, madárszerű nevreánokkal, jelentéktelenségbe taszítva a gyenge tünde, ember, és goblin nemzetségeket.

 

 

De nem mindenki szállt be a közös kavalkádba. Az északi nagyobb kontinens közepén húzódó, egyenlőre lakatlan füves pusztákon túl, a jeges taigán minimális ellenálással és méltó riválisok híján terjeszkedett Usnuk Nebngaz, "The Healing of Matches" értelmetlen nevű, de annál sikeresebb északi szergál nemzet. Testvéreik két nemzetségét és a néhány arrafelé gyökeret ereszteni próbálló tünde és agudner települést is könnyedén maga mögé utasítva, és jelentéktelenségre kárhoztatva törtek az észak uralmára.

 

 Usnuk Nebngaz.JPG   66,74K   0 Letöltések:

 

Szergál uralkodók közt talán egyedüliként szolgált rá igazán a császárnői címre Usnuk akkori uralkodója, Agolox Domombs. Alattvalói nemzetük és a világ 150-edik évének fennálását a szokásos módon ünnepelték. Komoly ellenfelek, vagy riválisok híján az északi szergálok mikor nem túlnépesedés miatti terjeszkedéssel, vagy említett népesedés fő okával múlatták az időt, futó és birkózóversenyekkel, illetve gladiátorviadalokkal szórakoztak.

 

 Healing of Matches.JPG   118,58K   0 Letöltések:

 

Agolox maga 44 éve uralkodott, anyja Xumsnam rekordját megdöntve a legrégebb óta a trónján ülő császárnőként, s platykák szóltak róla, hogy saját halandósága fölötti félemei miatt sötét praktikákkal kezdett foglalkozni.

 

 Agolox.JPG   57,58K   0 Letöltések:

 

De az uralkodójuk hóbortjai és fura szokásaitól eltekintve ekkoriban kevés dolog volt mi zavarta az északi szergálokat. Kevés szomszédjuk behódolt vagy kerülte az összetűzést velük, a jegesmedve-ember törzsek acsarkodása nevetséges melldöngetés volt akit senki nem vett komolyan. A déli földek nemzetségeinek versengése, vagy a keleten megtelepedett goblinok pedig távoliak voltak, mások bajai amelyet igazán hírértékűnek sem tekintettek.

 

Összességében az élet könnyű volt, a mások számára zord és hideg észak számukra maga volt a paradicsom. Történelmük ezeddig őszinte sajnálatukra konfliktustól, háborótúl és harcra méltó ellenségektől mentes maradt. Mindezért alighanem a többi faj hálás lehetett, tekintve hogy még a gyakran az északi szergálok szemében barátságos interakció is mit jelentett a partnereik számára.

 

 483c81e185d3689e6226e0d7ea91cb75.jpg   197,47K   0 Letöltések:

 

 

Mindezidáig a lakható, de ásványkincsekben nem elég gazdag földek iránti érdeklődés hiánya távolt tartotta Usnuk nemzetségét a déli földek kibogozhatatlan határvitáitól, a keleti partra kiköltözött goblinoktól, és a táncoló kezek félszigetén izolációt kereső Nevreánoktól.

 

A dolgok azonban változóban voltak.

[Muzolf]

Histories of Strife and Ambition

 

150 Kezdetén, az újévi ünneplések alatt indult el egy csapat szergál, a találó névvel ellátott Powertalksból, Usnuk birodalmi székhelyéről, s nagyjából két hét alatt érték el az orgona tótól délre található tisztást, amelyet végül vadvölgynek kereszteltek.

 

 Wildwale.JPG   70,68K   0 Letöltések:

 

A füves pusztaság a tó és a közeli patak mindkét oldalán folytatódott. S nem tűnt úgy, hogy a hely maga bármiben kitűnne a sztyeppén. A szergál geomancerek azonban megállapították, hogy jófajta mészkő, s többféle fém is található a mélyben, ha valószínűleg vasérc épp nem is adódott. A felszínen agyagot nem találtak, de homokot igen, hogy alapjául szolgáljon kézművesek munkájának. A környék élővilága pedig a kezdeti telepesek számára elég élelemmel szolgálhatott, ha a tartalékaik elfogytak volna.

A csoport mivel képtelen volt megegyezni az egységük nevében, a birodalmi írnokok egyszerűen a viszály tanácsának bélyegezték őket indulásukkor. S bármiféle tiltakozás ellenére innentől így szerepeltek a feljegyzésekben.

 

 

Heten indultak el.

 

Olesm, a fáradatlan, s mindíg illemtudó kovács, bár a önmegtartóztatás álcája mögött egy meglehetősen haragtartó egyén rejötőzött.

 

Ngsath, a fáradékonysága miatt kissé lustának tartott, de mégis magát a többiekkel könnyen megkedveltető herbalista hölgy. Aki nem rejtette véka alá, hogy életében a szerelmet keresve indult a világnak, ezzel mindjárt találva magának két hódolót is.

 

Agngud otthon is könnyedén munkát találhatott volna szakácsként, de a megalomániája és rendszeres betegeskedésével kirugatta magát Powertalks királyi konyhájáról.

 

Suxo az ácsuk egy két lábon járó ellentmondás volt. Testben erős, és kitartó, hogy könnyedén válhatott volna belőle neves harcos is, szergálok közt kiemelkedően okos és kellően akaratos is volt, de valahogy társas szituácókban kínos helyzetek sorát hozta a saját fejére, hogy végül szakértelme fejlesztésének szánta inkább az életét, önbecsülésének maradékát összeszedve. Alighanem észre sem véve, hogy zárkózottsága a társaságuk négy hím tagjának reményeit csöppet elszegte.

 

Otudtak hasonlóan kiemelkedő fizikummal rendelkezett, s alighanem Suxonál is tovább juthatott volna a ranglérán a királyi gárdában, helyette azonban kereskedőnek készült. A társasági élet fénye volt. Többek megjegyezték, hogy a lehető legjobb pályát választotta, ahol szétszórtsága nem probléma, s kedvére hazudhat, mert utóbbit hobbiszinten űzte.

 

Losud, a fáradékony és munkájában az alapanyaggal furán pazarló, s ezért kissé ügyetlennek tartott íjkészítő Otudtakkal rivalizált Ngsath kegyeiért. S bár a kereskedő nem tekintette ellenfélnek, Losud maga nem adta fel a dolgot.

 

Uslo, a társaság harmadik hölgy tagja pedig maga volt a romantikus kapcsolatokban és családban reménykedő hím társaik rémálma. A legkevesebb empátiával sem rendelkező nőstény szergál ambíciója nem kevesebb volt, minthogy valaha legendás harcosként emlékezzenek a nevére, s inkább járt fellegekben, minthogy bárkivel két szónál többet váltson.

 

 

 

A hét szergál a két hetes út alatt végül mégis csak többé-kevésbé összebarátkozott, ki-ki a saját fogalmai szerint. Céljukat ők maguk épen és egészségesen, állataik és tartalékaik között is veszteség nélkül érkeztek meg.

 

 Arrival.JPG   151,25K   0 Letöltések:

 

 

[Muzolf]

Humble beginnings.

 

 

A kis csapat az év nyarának közepére fejezte be a főépület felhúzását. Az ablakok nélküli épület padlásán a látnok irodája talált helyet, onnantól a pincéig pedig az ebédlő, közös alvó és egy raktárhelységnek is teret szorítottak. De a kocsi és a kinn felállított műhelyeken kívül Wildvale lényegében egyenlőre ezt a tanyát jelentette és nem többet.

 

 Wildvalley.JPG   180,89K   0 Letöltések:

 

 townhall.JPG   151,72K   0 Letöltések:

 

A nyárral pár újabb telepes is csatlakozott hozzájuk. Egy család és egy magányos vándor. Gaben és Aslen férj és feleség, s a még kölyök lányuk Xesna, bár Aslen hűsége már az első napokban megkérdőjeleződött, hála a szerelembe eséses álmairól való áradozásnak. Borur, az érkezők közűl az egyetlen ki nem családos is afelőli reményeinek adott hangot, miszerint itt partnert találhat, amit párak meglehetősen morogva fogadtak, az eleve rossz hím-nőstény arányérték tovább romlása miatt.

Ráadásnak különösebb szakértelemmel sem rendelkezett egyik érkező sem. Borur és Aslen szakácstanoncok voltak, Gaben pedig kezdő felcser. A kölyöktől pedig senki nem várhatta, hogy dolgozzon.

 

 

A fő feszültségforrás a tavasz tovaálltával amúgy nem volt már oly égető. Fura mód épp Ngsath, a kiéhezett hímek reményeivel játszadozó hölgy maradt hoppon. Otudtak, a látnoknak kinevezett kereskedő sikeresen kicsalogatta Suxo-t, az addig munkájába feletkező ácsukat a csigaházából. Ezzel az éles nyelvű, karizmatikus szergál rekordidő alatt beteljesísette legfőbb vágyát amiért ide érkezett.

 

 Otudtak.JPG   14,42K   0 Letöltések:

 

S ami mindenkit meglepett, hogy Olesm, a visszafogott kovácsuk és a fellegek között járó, harcos hercegnőnek készülő Uslo egymás karjaiban találták magukat.

 

 

A személyes kis drámáktól eltekintve más nem történt. A környéken járó kenguruk párszor sikeresen szétkergették az állataikat, ezzel a bosszúsággal a legtöbb veszélyt nyújtva amivel eddgi a vadon szolgált.

Az év lassan átfordult a nyári napfordulón, hogy ismét hűvösödni kezdjen az idő, emlékeztetve a társaságot, hogy jobb lesz felkészülniük az őszre és a télre. A tartalékaik még éppen csak elegek voltak 151 tavaszáig, amennyiben nem csatlakozott több telepes.

[Muzolf]

Strike the Earth.

 

Az év a vége felé közeledett. Bár a hideg nem zavarta a szergálokat, a munkálatokat egyenlőre felfüggesztették. Az ősszel még egy migránshullámnak hála az előőrs lakossága húsz főre nőtt. s két kereskedőkaraván is megfordul náluk, bár a nevreán kereskedők üres kézzel távoztak, hála az óriás buzzardoknak. Az átkozott madarak vagy két hónapon keresztül riogattak mindenkit és kergették szét a libáikat és a rénszarvasaikat.

 

Az egyik fő probléma ami már a főépület felhúzásakor nyilvánvalóvá vált. Az építőanyag hiánya.

Bár a füves pusztán álló fákból volt még bőven, az építkezés és munkaeszközök készítése annyit használt fel belőlük, hogy a kijelölt területükön található fákat pár év alatt elhasználnák ha mindent abból építenek. S az új facsemetékről alig pár deszkát lehetett volna kinyerni.

A császárnő támogatatásáért pedig vállaltak bizonyos feltételeket, korlátokat, mint azt is, hogy a nem hozzájuk rendelt földek semmiféle forrásaihoz nem nyúlhattak, még akkor sem ha minden irányba a senki földje vette őket körbe.

 

Még a nyár végén ásni kezdtek ezért. Északi otthonaikban rendszerint a hideg jéggé dermesztette a talajvizet is ha azt felfedték. Itt még ha hajlandóak is lettek volna bevárni a telet, sem lett volna garantált siker. Ezért pumpákkal, és a fentről az alsóbb rétegekre bontott földdel dolgozva keztek neki a talajvízen való áttörésnek. A végeredmény külső szemlélő számára a környék egyik legfurább látványát hozta eredményül.

 

 mine.JPG   201,27K   0 Letöltések:

 

 mine2.JPG   67,44K   0 Letöltések:

 

A fordított piramisszerű ásatás eredménye egy luk volt, amely alja már szolid kőzetrétegeket ért. Lejebb ásva márványra bukkantak, és az ón ércére amely önmagában még sok jót nem jelentett, bár felvetette a bronzkészítés lehetőségét, ha a réz valamely érce is előfordult a környéken.

Majd az északi szergálok evilági történelmükben elsőként a törpék kedvelte mélysötétet is elérték. A barlangokban mint azt bizonyos maradványok, és az ott talált lények érdekes tényekre vetettek fényt. Wildvale lakóinak tudta nélkül, a lábuk alatt a mélyben egy háború folyt, trogloditák és denevéremberek közt. S a denevérek álltak győzelemre minden jel szerint.

 

 batwar.JPG   145,84K   0 Letöltések:

 

A denevérszerzetek azonban csöppet sem tűntek barátságosnak, a járat azon részét egyenlőre eltorlaszolták, kikerülve a barlangrendszert, s annak sötétben repkedő urait.

 

 batman.jpg   33,89K   0 Letöltések:

 

 

Eztán a tél beálltával felhagytak minden komolyabb munkával. A húszfős társaságnak időt hagyva az ismerkedésre, társas életre. Erre a környékbeli málnából, áfonyából és szederből egy jó adag alkoholt is főztek előtte, s a fogyóban lévő élelmiszertartalékaikat a karavánnal cserélt hallal és hússal pótolták. A maroknyi csoport egyenlőre az év égen a fővársoból hozzájuk látogató követtől azt kérték, még egy évig ne küldjenek több telepest. Már a húsz fő számára is kezdett szükössé válni a közös hálóterem, s ők sem szoktak még igazán egymáshoz.

Szerkesztve Muzolf által: 10 április 2019 - 15:22

[Muzolf]

151 évének vége felé, látszólag Wildvale készen állt túllépni előőrs mivoltán.

 

Lakói végre szétköltöztek a közös alvóhelységből. Egy ilyen kis előőrshöz képest impozáns lakóépület elkülönített szobáiba.

 

 panel.JPG   161,11K   0 Letöltések:

 

 panel2.JPG   211,61K   0 Letöltések:

 

Az alapvető szükségletek, mint az élelmiszer, víz, és a tönkrement ruhák pótlása megoldottnak voltak tekinthetőek. Ami azt illeti, annyira gazdagon el voltak látva, hogy bár a földalatti kutak tiszta vizével semmi baj nem volt, elég alkohol jutott mindenkinek hogy csak azt itták. Több kereskedőkaraván is megfordult náluk, és talicskákon és íjakon kívül mást is el tudtak már adni, mégha az a valami a kezdeti expedíció által magával hurcolt ércből is lett öntve és kovácsolva.

 

Történt pár baleset és elhibázott döntés. Mikor a szabó, Misttar alkotási megszállottsága megkeződött, többek igyekeztek megfelelő anyagot szerezni neki. Aminek hála a veszélyes barlangokba látogattak, barlangi pókok hálóiért. Az első a herbalista, Ngsath volt, aki beleszaladt egy barlangi krokodilba. Az őt megmenteni próbáló következő telepes úgyszintén összeharaptatta magát, s mire az egésznek vége volt, a gyógyító öt pácienset kellett ápoljon az ideiglenes kórháznak kikiáltott közös hálóban.

Mint kiderült, ez ráadásnak teljesen feleslegesen történt, mivel a pókfonálból szött selyem nem felelt meg Misttar alkotási vágyának, s végül az épp érkező ember karavántól vásárolt gyapjú volt mi megmentette az őrülettől. S a végeredmény? Az istenek hülye humorának testamentuma, ez az epikus gyapjú mellkastakaró, márvány és disznócsont díszítéssel, fenyegető gyapjútüskékkel, és Wildvale alapításának kis jelenetével.:

 

 supercloth.JPG   31,45K   0 Letöltések:

 

 

Ngsath a későbbiekben a sérülései miatt nem tudott rendesen fára mászni, még létrával sem, ezért szakértelem ide vagy oda, a gyümölcsszedést Uslo vette át, Uslo Etoebgo, a harcos hercekisasszonyságról áradozó favágó, nem a másik Uslo aki később csatlakozott.

 

Továbbra is különféle óriás madarak riogatták őket időről időre, s a kavalkádban eltűnt a jaktehén is amivel még a kocsit huzatták idáig másfél éve. Senki nem tudha elsőre hogy hova, csak ősszel találták meg a rothadó tetemét az egyik fa tetején.

 

 

 

Ezen apróságoktól eltekintve az időközben született kölykök mellett azt hihetné a külső szemlélő, hogy minden rendben ment.

 

 Pups.JPG   12,95K   0 Letöltések:

 Morepups.JPG   14,52K   0 Letöltések:

 evenmorepups.JPG   10,16K   0 Letöltések:

 

S valóban, kevés oly dolog van, ami lehűtheti az északi szergálok heves vérmérsékletét. A kölykök azon kevés dolgok közt is a legelsők.

 

 motherwithpup.jpg   110,35K   0 Letöltések:

 

 

Azonban az izoláció a pár sikeres kis családtól eltekintve a nagy többségnek nem tett jót. Valahogy a telepesek jó része egyszerre bizonyult társaságra vágyónak, de a társasági életre teljesen alkalmatlannak. A kezdeti hét telepes és az eleve családként érkezőktől eltekintve még csak rendesen barátokat szereznie sem sikerült szinte senkinek. Kikezdve többek idegeit. Köztük is kirívióan Otbust, az üveges, aki mint kanári a bányában, elsőként kezdett még jobban befordulni minekután mindhiába reménykedett családban, szeretőben, ha egyszer két szót sem tudott igazán váltani senkivel.

 

 Stressnlonielieness.JPG   26,86K   0 Letöltések:

 

Időleges munkalállások, az ebédlő és a szentély használatának átszervezése, próbák arra hogy összehozzák a sok szeretetéhes magányos farkast sorba mondtak csődöt. S az egy éves türelmi időszakuk is lassan a végére ért, jövőre az udvar újabb telepeseket engedett majd Wildvale felé, hogy Otudtaknak fontosabb dolga is akadt majd a további építési munkálatokkal, egyéb szükségletekkel, minthogy kerítőt játsszon.

Szerkesztve Muzolf által: 11 április 2019 - 15:28

[Muzolf]

Csupán heads up az egyetlen olvasónak. Hogy Wildwale-t nyugalmaztattam. Több kisebb-nagyobb okból is, amit azzal tudnám összefoglalni, hogy meg akartam végül is hagyni annak a kis tanyaszerüségnek ami volt, és nem akartam szerencsétlen introvertált Szergálokat kidobállni az otthonukból csak azért mert magányukban kezdtek megkattanni. (Lehet nekik is az tett volna jót, de na.)

 

A világ viszont továbbra is egy elég érdekes felállással rendlkezik, s indítok még másik erődöt. Csak kevésbé fogok fókuszálni adott személyekre, mert hülyén jön ki mikor akikre fókuszálok szépen elhaláloznak, vagy ki kéne őket dobni hogy ne az erődben zakkanjanak meg és kezdjenek balhézni mert megette egy óriáskeselyű a kiskedvenc disznajukat, senki nem akar a barátjuk lenni és ráadásnak még egy légy lubickolt a málnaboros kupájukban. Vérszomjas, nagyranőtt szőrös földicápákhoz képest a szergáljaim meglehetősen túlérzékenyek. Legközelebb ha valaki fókuszba kerül az csak olyan lehet aki le tud húzni egy évet a sztyeppén anélkül hogy depresszióssá vállna.

[Muzolf]

Forgotten Histories

 

 

Snun Emzamekok, azaz Snun Lenggőcsípő, Usnuk, az északi szergál birodalmának egy alighanem feledésbe merült tagja lett volna, ha élete nem vesz egy különös fordulót. A számolatlan félállati fajok egy képviselőjeként, a hegyi kecskék inteligens, két lábon járó fajának tagjaként a szergál krónikások az életének jó részét említésre méltónak sem találták, ahogy a keleti telelpüléseiknen élő többi szolgát sem.

Erre a hozállásra remek példa többek közt, hogy a közeli Amukarenet, a legkeletebbre található település lakosságának nagyobb része nem szergál, hanem tünde, és "törpepapagáj-folk" szolga. De azt igazán csak a helyiek és a ritka látogatók tudnák. A birodalmi írnokok ha valaha említenék őket, alighanem egy lapon szerepelnének a szergálok húsúkért és tejükért tartott lovaival.

 

 

Nem csoda hát, hogy majdhogy semmi sem maradt Snun életének nagyobb részéről, s csak saját emlékvéseteiből tudni, hogy exotikus táncosként tengette a 151-edik évig az életét. Eredetileg alighanem  az említett tündékhez, és papgájfolkokhoz hasonlóan munkára tervezték fogni őt és törzsét akikről nem tudni hogy önként hajtottak fejet védelemért, vagy egy portyázás zsákmányaként hurcolták be őket a vadonból. Snun is csak homályosan emlékezett, szülei nevét sem tudta felidézni, s azaddig az élete a uraival szembeni engedelmességről, s az ő szórakoztatásukról szólt.

 

Oxastmusar, vagy Brimknower -t építése óta a balsors kerülgette. Holdhorrorok és trollok támadtak rá több ízben, míg végül Ostri Gilflare, "a lángok bélyege" titulusú sárkány a földel nem tette egyenlővé három évtizeddel az alapítása után.

Snun -t a települést újjáépítő expedíció hozta magával, az efféle expedíciók oly gyakori problémás nemek közti aránya miatt. Ahogy a neve is sugallta, a hideg estéken táncával és társaságával szórakoztatandó a magányos hím szergálokat.

 

 Dancer.jpg   68,49K   0 Letöltések:

 

Azonban az újjátelepülés után ahogy a nemek aránya javult, majd egyenest megfordult, a jelenlétét az új élenjáró nemkívánatosnak találta.

Legyenek azonban bármennyire is vérszomjasak az északi szergálok időnként, a hű szolgákkal szembeni nyílt kegyetlenkedés még náluk sem volt elfogadott. Snunnak hát a kezébe nyomtak egy pajzsot és egy sosem létezett lovasság lovaslándzsáját. (A szegálok lovai túlontúl kis termetüek és nyughatatlanok voltak hogy egy felnőtt szergál rajtuk lovagoljon, ezért kocsihúzáson többre nem voltak alkalmasok, s az Usnuki lovasság csak egy régóta dédelgetett álom maradt.)

S ezzel a tényleges harcra alig alkalmas felszereléssel küldték ki a vadonba, hogy tegye hasznossá magát, s ne térjen vissza amíg nem szerzett nevet magának.

 

Snun hát megszeppenten és választás híján maradva indult kalndozni. A legtöbb amit elmondhatott, hogy a tél ellenére túlélt. (Technikailag ősz volt, de itt északon az évszakok váltakozása inkább úgy nézett ki hogy a 12-ből 9 hónap az egymást érő hóviharos tél, 3 pedig a cuppogó, mikor az olvadó hó mocsárrá változtatta a vidéket és meggyőzött mindenkit, hogy majd csak jövőre költöznek délre.)  Mivel a hó alól ehetőt nem sikerült előásnia, megtanult egyet-s mást a saját emésztéséről, a vadászatról, s hogy növényevő ősök ellenére, jómaga ki tudott bélkülni a húsevéssel, különösen az éhalál szélén.

A fegyverét is mielőbb lecserélte egy baltára, mivel a túlontúl hosszú lándzsa amit kapott legfeljebb csőrkutyán rohamozó goblinok elleni csoportos akcióra lett volna jó, vadászezköznek még csapnivalóbb volt mint közelharcra, s közelharcra annyira sem volt alkalmas mintha egy létrával próbálta volna agyoncsapni az ellenfeleit.

 

Bejárta a másik települést amit el tudott érni, Amukarenetet, de munkát igazán nem talált sehol. Csupán a helyi vezető családfájáról tanult meg pár dolgot, s azt az életre szóló leckét, hogy a nemesség rokoni kapcsolataira ne kérdezzen rá a jövőben.

 

 wincest.JPG   37,05K   0 Letöltések:

 

Kalandozónak való feladat nem akadt, pontosabban semmi olyasmi ami nem csupán bonyolult módja lett volna az öngyilkosságnak. Visszatért Oxastmusarba. Reményei szerint legalább az ismerős, korábbi urai közt talál valakit, aki tud egy kobold táborról, vagy banditákról akikkel még elbírna kis szerencsével. Az is felmerült benne, hogy talán visszakérheti magát a korábbi pozíciójába táncosnak. A vadonban való bóklászás után az unatkozó szergál hímek ágyai egyre hivogatóbb nosztalgiával bírtak.

 

 

S itt történt az az esemény, amivel végül is kiérdemelte, hogy bekerüljön a szergál krónikások véseteibe. Miután hiábavalóan végigjárta Oxastmusar utcáit, a települést körülvevő földeken talákozott Utukoguval, Oxastmusar élenjárójával, aki lényegében kidobta. Talán mert meglepte mikor megpróbálta megszólítani, talán mert úgy vette, ha száműzött valakit, az vissza ne merjen térni, Utukogu Snura támadt. Snun többször is megpróbállta leállítani a feldühödött élenjárót, de a szavaira választ nem kapott.

Ami viszont feltűnt neki, hogy Utukogu nem viselt fegyvert, ami azt illeti, még ruhát sem. Északi szergálok esetében ez nem volt oly meglepő, a dús bundájuk gyakran elég volt, s nem létezett igazán olyan hogy fegyvertelen szergál, hacsak le nem vágták az összes karmuk és raktak rájuk szájkosarat. Az élenjáró azonban vagy meghibbant, vagy csúnyán elszámolta magát. Mikor Snun megunta, hogy történetesen előnyös pozíciója, és addig meglehetősen impresszív kitérései - A több évi táncnak úgy tűnik más haszna is volt. - ellenére ő könyörögjön kegyelemért, csapásra emelte a baltáját.

 

Néhány újabb kitérés és ellentámadás után sikeresen eltörte az élenjáró lábát. De az még fél lábon ugrállva, vagy épp a földön feküdve is veszett dühvel támadt. Mintha meg sem hallotta volt Snun kérlelését, hogy hagyják abba. A táncos lánynak elszaladnia sem sikerült, valahogy fél lábon is beérte őt a hibbant szergál, hogy lecsapó karmok és agyarak elől kelljen megint ugrállnia. Ez volt az a pont, ahol Snunnak végképp elege lett. Bűntudatát lerázva, pár célzott Baltacsapással betörte a még a hóban pofára bukottan is felé acsargó Utuk koponyáját.

Percek múltán, a vért törölgetve és kifújva magát ébredt rá, mi is történt lényegében.

 

 

 

Az élenjáró rezidenciája felé vette az irányt, hogy közölje a rossz hírt az őrséggel. Készen, hogyha kell, szedje a patáit. Csupán remélni tudta, hogy hisznek nekii, megértik és megbocsájtanak. Talán csak szolga volt, s utóbb kidobták, de a helyiek az egyetlen családja voltak, Oxastmusar az egyetlen otthona, akik közé, és ahová tartozott.

 

Meglepődve tapasztalta, hogy az őrség nem kapta lándzsavégre. Mi több, mikor közölte a tényállást, az első őr félelemmel tekintett rá. Majd eszébe jutott az Usnuki szokásjog. Az északi szergálok szabályai a hatalom öröklésére, a rituális párbajok. Mindaz amiben része nem volt szolgaként, de épp eléggé megtanulta hogyan működik ez szergálok közt. S ő kiűzetése óta, technikailag szabad tagja volt Usnuk nemzetségeinek.

 

Torz, gonoszkás vigyor ült ki a képére. Kikiáltotta az új kormnyzati csoportnak a "véres kecskét", s annak fejének, s egyenlőre egyetlen tagjának önmagát. (A fránya őrök nem voltak hajlandóak csatlakozni elsőre.) S ezennel önmagát Oxastmusar új élenjárójának.

 

 Snun.JPG   55,04K   0 Letöltések:

 

Ezzel kezdődött hát Snun Emzamekok uralkodása Oxastmusar felett.

 

Persze a hozzá hűséget esküdni nem hajlandó őrség, a település csöppet sem rózsás történelme és gazdaság izolációja inkább jelentettek fejfájást minthogy örömét lelte volna benne. De ha már szert tett kis hatalomra, ki szándékozta élvezni, legalább pár éjszaka erejéig a neki tetsző korábbi mestereivel, csak ezúttal kissé más felállásban. Majd ha már kiszórakozta magát, agyagtáblát és vésőt hozatott. Ideje volt hogy valaki tegyen valamit Oxastmusar és Amukarenet kétségbeejtő pozíciójáról. Valami jobb megoldást, minthogy időnként valami szerencsétlen mancsába nyomjanak egy fegyvert és kiküldik trolleleségnek.

Szerkesztve Muzolf által: 16 április 2019 - 10:41