128 kora nyár, sosem gondoltam, hogy ez a nap is eljő.
Az elmúlt két év sötétségnek vége, mikor már azon voltam, hogy feladjam. Az állatszörnyek a fejünkre nőttek rendesen, s minden próbálkozásunk megbukott. Míg mi koszos cellákban feküdtünk, ők velünk építtették a tágas, gazdagon berendezett lakosztályaikat.
snakeapartment.JPG 189,38K
0 Letöltések:
A mi munkánk gyümölcsén híztak, míg nekünk, nos, igazából ugyanaz jutott, de nem az a lényeg. 126 Végén az első reménysugarat a tolvajlások kezdete jelentették, előszöl keák, majd óriás keák kezdték terrorizálni az erődöt. Sosem gondoltam, hogy a démoni zöld papagájoknak fogok drukkolni. Még az egyik patkányt is elkapták és széttépték, de a pumák közbelépése hamar véget vetett bármi olyasféle reménynek, hogy a vadon szörnyűségei a javunkra volnának.
A következő egy évben a különféle tolvajlások folytatódtak.
raccoon.JPG 19,59K
0 Letöltések:
thefts.JPG 29,97K
0 Letöltések:
Keák, mosómedvék (Rendes mosómedvék, nem két lábon járóak.), koatiemberek és persze koboldok lopkodtak mindenfélét. De Feb nem zavartatta magát miattuk, egyszerűen beszerezte a karavánoktól amit elvesztett, cserébe vacak kőékszerekért amit az erre kitanított patkányfajtaz faragók csináltak. A törpe művészet szánalmas imitációit a hegyesfülű és ember kereskedők minden további nélkül felvásárolták.
A következő évben terveket szőttünk, és kicsinyes bosszúcsínyeket követtünk el, miközben a törpe szellem lassan ledőlt. Társaim egy része jobb étel és kis szórakozásért cserébe elárultak minket. Az év végére csak én és két másik rabszolga tartottuk magunkba bármiféle lelket. A többiek lefeküdtek az állatoknak, néhány esetben szó szerint. Undorral halgattam egy éjjel egyikünk, alighanem Kulet, az az áruló, miféle ocsmányságokat engedett meg az egyik patkányszerzetnek. Ha belegondolok, hogy utunk kezdetén tetszett, és hölgynek tituláltam azt a cédát. Pár nappal utána többünk fel is költözött a lakosztályokba, hogy mosolyogva alázkodjanak meg és szolgálják a koszos dögöket. S volt képük arról papolni, mennyivel jobban járnánk, ha mi is "beilleszkednénk".
Az egy siker amit el lehetett mondani, az a koboldgumóból titkon főzött elixír. Erith a bányász anyja mint megtudtam, alkimista volt, s tőle lesett el pár dolgot, mielőtt pechjére egyszerű kétkezi munkára kényszerítette a szükség. A teljes ételkészletünket beoltottuk vele. Úgy gondoltuk, nekünk már úgyis mindegy, s éjjellente külön tartanak minket, de lehetséges volna se akarnánk kölyköket világra hozni, kígyók rabszolgáinak. Három évszakon át mérgeztünk mindent amit lehetett. Mostanra a teljes lakosság steril kell hogy legyen. Feb uralkodhat rajtunk, de a dinasztiáról dédelgetett álmait elfelejtheti. Bevallom mivel ő és két fajtársa hüllő, nem voltam biztos benne, hogy hat rájuk. De a szobáikban hagyott keltetőládákban lévő tojásaikból nem kelt ki semmi, alighanem működött.
A tojásokat illetően, máig a kedvenc csínyem, mi megmosolyogtat ha rá gondolok, mikor elcsentünk a tojásaikból. S az azokból készült rántottát tálaltuk fel saját anyjuknak. Alig áltuk meg, hogy ne röhögjünk.
De a második év végére már mi sem bírtuk. A patkányok és a pumák is ellustultak, senki nem akart igazán dolgozni, de még a munkáját alig végző őrség mellett sem volt erőnk bármibe kezdeni. A lakosság jó része folyton az ebédlőben lógott, történeteket halgatva, részegen énekelve, s a több évre elég italtartalékot dézsmálva. S nekünk sem jutott jobb eszünkbe, mint leinni magunkat. Feb párszor felkeresett, nem is igazán emlékeztem rá miről beszélt, csupán a sziszegő hangja volt egyre édesebb. Hízelkedése, lekezelő dícsérő szavait mikor korábban hallottam, mindíg undorral fogadtam, de utóbb már csak beletörődő megadással. Aztán már azon kaptam magam, hogy néha mint egy nyálas kölyökkutya várom a simogatást, a jó szót. Hogy dícsérjen, már már várva a lehetőséget, hogy előtte megalázkodva hűséget fogadjak, a kutyája legyek. Ilyenkor alkoholba folytottam az önútálatom utána.
Mi történt? Igazából már nem is voltam önmagam, s társam, a néhai bányász aki alkimista akart lenni, Erith elősebbnek bizonyult nálam. A riadóra fülüket se mozdító macskáknak hála volt rá lehetősége, mint ő mondta. Mikor egy csapat goblin érkezett.
siege.JPG 20,69K
0 Letöltések:
Szánalmas banda volt igazából, legfeljebb ha öt goblin. De Erith akcióba lépett. Egyszerűen kinyitotta nekik az ajtót mikor a bejárathoz értek, majd elbújt a régi hálóban. A pumák mire összeszedték magukat, lenn voltak a lakosztályoknál, s épp a kedvenc kígyónkat találták meg. Feb korábbi ügyességét látva, puszta szerencse volt, hogy ezek íjakkal voltak felszerelve, s a falhoz szögezték mielőtt elintézhette volna őket. A nagymacskákkal azonban már nem boldogultak, a szakácsukat levágták, a többi azonban rendesen fel volt szereleve, és végeztek a zölbörű kis mitugrászokkal.
thebossisdead.JPG 74,65K
0 Letöltések:
Minimális veszeteség volna pusztán a számokat látva, de hála Arnoknak, épp Feb halála kész áldás! Első nap sirattam, úgy tűnt mintha életem értelme veszett volna el. Erith fel is képelt miatta. Másnapra azonban magam sem hittem el a saját tetteim az utolsó fél évben. Mintha lidérces álomból ébredtem volna. Most teljes a káosz. A puma törzsfő magához akarja ragadni a hatalmat, a patkányoknak ez nem tetszik, és a megmaradt két kígyó - Egykori társaimból lett agymosott idióták által védve. - is a hatalomért áhítozik.
Én és Erith ma hajnalban meglépünk. Már hónapokkal ezelőtt megvolt igazából minden, de a kígyók szemei mintha ködöt idéztek volna az elménkbe. Most vagy soha, mi ketten visszajutunk a civilizációba. Ezt az elátkozott vermet pedig remélem elnyelik a poklok, de legalábbis lemészrolják egymást.
Capture.JPG 11,53K
0 Letöltések:
Szerkesztve Muzolf által: 07 szeptember 2017 - 14:29
