Ugrás a tartalomhoz


Razor blog



Fotó

Raz véleménye az elmúlt egy évről a magyar furry közösségben

Írta: razfen , 21 január 2016 · 4.413 Megtekintés

Már több, mint egy éve űzöm a hazai feri ipart, úgyhogy úgy döntöttem, pici monológomban összefoglalnám tapasztalataimat. Az itt leírtakat pár embernek folyamatosan említem-említgetem a csoportokon belül, de azért megosztanám egy nagyobb médiumnak is, hátha tudok másokra hatni. Nem akarok szidalmazni senkit, nem is erre irányul ez az egész, csupán a status quo-ról való véleményem fog az alábbi sorokba lekerülni.

Kezdvén az egészet az elejéről, azért itt még hozzá tenném, hogy lurkoltam eleget. Nem vagyok egy nagy pofahuszár, de ez nem feltétlenül jelenti azt hogy nem látom át a katyvaszt.

Mikor én elnéztem az első pár talimra, láttam sok jót, s rosszat. Szerintem mindenki átélte már azt az első taliján, amikor bekerülsz egy rahedli idegen közé, csak éppen senkivel nem tudsz szót váltani, de aztán tellik-múlik az idő, és valahogy belerázódsz a légkörbe, elkezdesz azonosulni az új személyiségekkel, felfogod mindenkinek az értékrendjét, aztán egyszer csak már nem úgy állsz mint egy darab krumpli amit félbevágtak hogy ne guruljon el, hanem megállsz a lábadon, és bátran tudsz felelni, ha kérdeznek, majd aztán elmondhatod, "Igen, én is a része vagyok".

Mikor belelendültem az egész "legyünk furry-k mer az milyen menő már" dologba, kikötöttem hogy én biza nem vagyok feri. Há' úgy látszik tévedtem. Az érdekeltségi köreim nem sokat változtak, de a hozzáállásom annál inkább. Felvettem magamra egy olyan arcot, amivel bele tudtam lépni az itteni életbe, én úgy hiszem becsatlakoztam az egész szubkultúrába.

Ahogy telltek-múltak az alkalmak, az egész úgy lett egyre furább. Corvin-Alta kombó, majd eröltetett beszélgetések tömkelege. Végignézvén a jelenlévőkön, mindenki a maga kis passzív-neutrális hangulatában, igazán jelentős, egyedi emlékek nem születtek. A szememben egyre jobban az egész talizgatós dolog egyre inkább csak egy formalitásnak tűnik, mint tényleges szórakozásnak. Ahogy én látom, egyszerűen nem tud, és nem is akar új dolgot felmutatni a társaság, mert így nem kell kimozdulni a komfortzónából.

"Ez talán azért van mert szeretnénk ha menne... és nem megy" - hallottam vissza Ralesk-től egy hasonló beszélgetés keretein belül, mikor erről a problémáról kérdeztem.

Egy hatalmas politikus csúcstalálkozó bármi nemű előretörések nélkül. Értem én, változnak az idők. Kiöregednek a tagok, korkülönbségek meg mittudomén, totálisan megérthető, dolgozni kell, fáj a hátad, gyerek is van már, kikapcsolják a gázt stb. A problémákról senki sem beszél, mindenki csak belesüllyed a tudatba, hogy bizony már semmi nem lesz olyan mint régen, de azért mindenki nagybőszen emlegeti, hogy "de kár hogy nem két évvel ezelőtt jöttél, akkor még minden sokkal jobb volt".

Mer mi a különbség a most és az akkor között a kiszolgáló informatikai rendszerek cseréjén kívül? Nincs új ötlet, egyvalaki felhozza, hogy nincs új ötlet, jön rá a válasz, adj te ötletet. Adsz egy ötletet, beleszervezkedsz, átnézed mit lehetne csinálni, találsz egy jó helyet, megosztod, "Ez túl messze van, menjünk az altába", "Nekem erre nincs pénzem, menjünk az altába", "Én nem szeretem az alkoholt, menjünk az altába", "Ez nem furry program, menjünk az altába". Könyörgöm. Mi lesz a furmeet-tel ha az altát bezárják, vagy egy szép napon közlik, hogy mától ez a csoport nem szívesen látott vendég? Kéne egy kis szín az életbe, nem mindíg ugyanazt csinálni csak azért mert az a megszokott.

Most ezt ennyiben el lehetne könyvelni, mint az n+1-edik tökömtelivanhogynemtudunknormálisantalizni poszt, de én itt csak egy saját véleményt akarok megosztani. Lényeg-a-lényeg: Nem az individuumban látom a gondokat, nem a vezetésben, hanem az egész mindenségben. Abban, hogy az akinek amúgy lenne lehetősége, ideje, az is csak annyit tesz bele hogy épphogy saját magát elhozza 1 órára köszönés erejéig, vagy még annyit sem, mert inkább otthon ül és undertale-ezik. Holott lehet hogy van akit mondjuk érdekelne a jelenléte. Amiről én most beszélek az nem más mint a tömény antiszoc mentalitás.

Elég konzervatívnak tartom magam abban a tekintetben, hogyha most itt valaki rávágja hogy "dehát ez egy betegség amit komolyan kéne venni és nem kicikizni az illetőt érte", akkor én holtnyugodtan elküldöm az illetőt a picsába, mert az én szememben ez nem betegség, szimplán lustaság, túlságosan nagy kényelmesség. Ez ellen lehet tenni. Annyit kell csinálni hogy fel kell emelni azt a bizonyos segget és megindulni.

Ideteszek még két mondatot, amit annyira kiemelek hogy még külön sorokba is írom őket:

Tisztelet a kivételnek

Akinek nem inge, ne vegye magára


Jórészt a fenti sokaság miatt nem látogatom a furmeet-es talikat, a szememben ott nincs új élmény, de szimplán lehet hogy mindenki más nagyon jól érzi magát, csak én vagyok a vadhülye hogy nem fogom fel, vagy éppen túl fiatal vagyok ahhoz, hogy megértsem mi benne a jó. Hívjatok a társadalom bárányának azért, mert mások az igényeim, tény és való, jobban tudom értékelni a kötetlen össze-vissza értelmetlen demagóg diskurzusokat amikben jókat nevetek miközben szépen lassan csúszik le a sör egy-egy nehezebb nap után, mint havi egy teadélutánt ugyanott, ugyanakkor, ugyanazokkal az emberekkel, ugyanolyan csigatempójú beszélgetésekkel a számomra nem sokat mondó dolgokról.

Mindenesetre, sok tiszteletem azoknak, akik még próbálkoznak az újítással, akiknek még tényleg van kreativitásuk olyat felmutatni, amire még ez a nevetségesen kényes társaság is rábólint, és látom hogy történnek új dolgok, van javulás, de a tendencia borzasztóan lassú.

Főleg inkább a bolyh köreiben mozgom, de ott sem minden fenékig tejfel. Mennek a dolgok, de a két zóna széles ellentéte egymásnak. Míg a furmeet jellemzően a nagyon befogadó családias légkör képét festi fel az új tag szeme előtt, a bolyh inkább egy afféle rosta, ahonnan vagy kiesel, mert új vagy és egy mellészólás alkalmával bizony neked meg van mondva hogy te fiam most hülye voltál, vagy bent maradsz, és együtt röhögsz a többivel azon a bizonyos új tagon akinek fogalma sincs arról hogy mik a közösség normái.

Eredendően a bolyh tagjai azok akik inkább a kevésbé toleráns, nem éppen a legnyitottabb személyiségű emberek, akik sokkal emberszerűbb viselkedést mutatnak. A nyers, nyílt véleménymondás uralkodik a bolyh-ban, az egyszerű ember szívesebben talál barátot itt az én véleményem szerint.

És itt jövök el a bolyh nagy dilemmájához. Túl gyakran fordul elő, hogy bejön egy új tag, senki nem tud róla semmit, majd egyszer csak a semmiből megoszt valami olyat amit nem kellett volna.

Beindul a drámavonat, és nincs rajta fék.

No de, most akkor pontosan kinek a hibája az, hogy egy új tag hülyét csinál magából?

Minek okán lehet egy vezetőt alkalmatlannak nevezni azért, mert beposztolsz egy barominagy ökörséget? Az élet bizony szar, nem lesz senki alá becsúsztatva a mercédesz egy szép mosolyért. Ha az általánosban te elmondod osztályfőnöki órán hogy te egy háromnemű poliromantikus szkolioszexuális kanálotherkin vagy, akkor a szünetben téged megvernek. Ez már csak ilyen, ezen nem kell annyira meglepődni. Pláne nem azzal védekezni, hogy "Nem ezt vártam a magyar közösségtől".

De a másik szemszögből nézve, miért az én, mint új tag, hibám az, hogy nem tudom az itteni közösség normáit? Ki fog rámutatni arra, hogy mik a szokások? Mert a bolyh-ban bizony nincs sok szabály, nagyon egyszerű szabályrendszer van, ne legyél gyökér. De mi számít gyökérnek, amikor valaki kitesz egy képet egy műfaszról, megtapsoljuk az illetőt, mert már ismerjük, tudjuk hogy egy pöcs de a haverunk, aztán jön egy másik gyerek, az is kitesz egy képet egy műfaszról, majd bizony fel van hozva a szemére, hogy ezt azért mégsem itt kéne.
A két tábor között egyszerűen nincs igazság. Megértem a problémákat, látom őket, szembesülök velük, de igazat egyszerűen nem tudok adni. Mindig lesz egy új tag akin ugyanezek a körök végigfutnak, és mindig lesz egy próbálkozás a vezetőség részéről, hogy ilyen mégegyszer ne legyen, de egyszerűen nincs előrejutás ilyen téren.

De lehet, hogy ez egyszerűen csak azért van, mert a bolyh nem is egy közösség, hanem inkább csak egy nagyobb baráti kör?
Mégegyszer leírom, nem akarok szidni senkit, megbántani meg aztán pláne nem. Amit legfőképp nem akarok, az egy nagy 12 pontos összesítést közölni arról, hogy mi az amin itt és most változtatni kell, mert nem az én érdekem. Én fel fogom magam találni, találni fogok másik barátokat és el fogok veszíteni párat, de ez így is van rendjén, az élet megy tovább.

Amit én akarok, az az, hogy mások is belelássanak egy kicsit abba, hogy problémák bizony vannak. Mindenki tudja hogy vannak, és mindenki mond róla dolgokat, de tenni nem tesz senki semmit, mert így most nekünk jó (vagy épp ami javulás történik csak éppen nem elég hatásos). Csak épp annak nem aki úgy jön be hogy nem tudja mire számítson. Tegnap talált egy fain képet, rákeres, "jé ennek van rajongói tábora? Tök jó, nekem ez tetszik! Nekik is tetszik! Akkor minden fasza nem?" Hát nem. Amikor választhatsz a dohos, mindenre ráunt művészlelkek, és az új tagokra szemöldököt vonó lelkefáradt emberek között... Akkor ott valami nagyon nem fasza.

Bárminemű helyesírási hiba szánt szándékkal lett a szövegben hagyva, és a tagolás is marad ahogy van. Aki nem képes elolvasni, azt meg nagyon tudom sajnálni, létezik szövegfelolvasó program, az majd felolvassa. Tudom ajánlani a JAWS-ot.

Köszönöm a figyelmet:

- Raz